Cyril Gely: Diplomácia, Rózsavölgyi Szalon

 

Épp a napokban adott ki egy fájdalmas közleményt az immár hat éve működő Rózsavölgyi Szalon arról, hogy a tao megszűnte miatt kénytelen meghirdetett bemutatóját elhalasztani, valamint (amúgy is borsos) árait megemelni. Párbeszédre invitál egyúttal levelében a szalont vezető Zimányi Zsófia, közös gondolkodásra hív. Amire nagy szükség is lenne, mert jelenleg sakkban tartják a magánszínházakat és független társulatokat. A párbeszédnek tehát tétje van. Éppúgy, mint Cyril Gely jól megírt vitadrámájában, amely valós történeten alapszik. Ott még nagyobb a tét, hiszen Párizs teljes megsemmisítéséről kell lebeszélnie a svéd nagykövetnek a náci tábornokot. Lehetetlen küldetés, mégis megpróbálja.

Nincs spoilerezésre lehetőség: a Notre-Dame áll, Párizs nem lett a földdel egyenlővé, a kétmillió ember nem halt meg akkor. Tudjuk a történet kifutását, mégis feszültsége van a dialógnak. Érvek, ellenérvek feszülnek egymásnak, dilemmák bontakoznak ki, amikben nem könnyű a döntés. Pláne, ha az ember sarokba van szorítva.

Sztarenky Pál (aki rendezte is az előadást) kissé direktbe játssza a tábornokot, külsőségekbe kapaszkodik. Szájbarágósan felerősíti a náci tábornok keménységét, szilárdságát, szinte belénk sulykolja: Choltiz az a fegyelmezett, kötelességtudó, tisztességes embertípus. Alföldi Róbert lezser eleganciával, sallangmentesen játszik, visszafogott, okos játéka lehengerlő. Raoul Nordlingja sugárzó intellektusú. Az értelemre igyekszik hatni, a célra koncentrál, és a humánumot képviseli. Alföldi játéka jól ellenpontozza Sztarenkyét, így párosuk mégis jól tud működni.

A valós történet azt mutatja, nincs reménytelen helyzet, küzdeni a legvégsőkig kell és érdemes. A döntés lehetősége még a legsarokbaszorítottabb helyzetben is ott van. És nem takarózhatunk a „parancsra tettem” szlogennel. Az egyénnek mindig felelőssége van.

Ne nézzen oda! – mondja Von Choltitz tábornok beosztottjának. Csakhogy nem lehet örökké elfordulni a valóságtól, saját virtuális valóságba és a felettesek köpönyege alá menekülni. Nagyon-nagyon kellenének e pároshoz hasonló emberek ma is. Szüksége van a társadalomnak a nemet mondókra, a sorból merészen kiállókra és a lehetetlent megpróbálókra. 

Az óra mindenesetre akkor is, most is vészesen ketyeg.

FOTÓ: GORDON ESZTER

 

Volker Schlöndorff német-francia filmrendező 2014-ben filmet készített a 2011-es drámából, magyarul Az utolsó éjszaka Párizsban címmel volt látható.

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!