M/ámor, vagy amit akartok,
a Terminal Workhouse és a Manna Kulturális Egyesület közös előadása,
Kapolcs, Művészetek Völgye – Fidelio Színházi Színpad, július 24.
Minimum a Portugál óta tudjuk, hogy a kocsmaszínház igencsak hálás műfaj, ugyanakkor színész legyen a gömbölyű talpán, aki nem billen át a mímelt részegség és a ripacskodás hajszálvékony határán.
A Terminal Workhouse színészei, akár a kezdő korcsolyázók, csetlenek-botlanak ugyan ezen a bizonyos keskeny mezsgyén, de azért talpon maradnak. Pedig nincs könnyű dolguk: a Szentivánéji álom (vigyázat, a darab címe csalóka!) tündérek lakta erdejét egy makkoshotykai kocsmában kell megidézniük, ahol Puck varázsnedűje helyett literszámra fogy a kisüsti és a Borsodi. „Itt van ez az extrém, szexferomon-tartalmú szesz, ha ebből fogyasztasz, akit először meglátsz, abba beleszeretsz” – szól a pucki átokátirat, és ahogy az minden valamirevaló valóságban lenni szokott, célba is talál: a falu polgármesterének egyetlen leánya esküvőre készül a volt tsz-elnök fiával. Ebbe az idillbe csurgatja bele a falu kocsmárosa, no meg a Sztárlájt partiszerviz humánmanipulátora fondorlatos pálinkáját, amivel jól megkavarják a szerelmesek életét és a nézők ez idáig könnyednek ígérkező élményét.
Az egyre nagyobb összevisszaságban már nem mindig egyértelmű, ki kivel van, ki kit szeret, mit keres a légkanna az asztalon, és hogy kerül a kisgömböc a pincébe. Meg úgy egyáltalán, az egész darabba. Egy dolog biztos csupán, az pedig az, hogy nem lesz menyasszonytánc:
„Tudod, mikor fogomáruba bocsátani magam a falu összes részeges traktorosának, hogy aztán ott rángassanak összevissza!” – mondja a menyasszony, aki azért egy füstölgő bombát finoman elhelyez a dramaturgiában: bárkivel megesik, hogy valakitől megesik. A kitőlt pedig, legalábbis ebben a mámoros forgatagban – aminek ugyebár semmi, de semmi köze a valósághoz –, nem érdemes firtatni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!