„Akkor tudok a legjobban írni, amikor éhezem, fázom, és minden bajom van a világgal.” Sok vers juthat eszünkbe, amelyeket hiány, fájdalom szült. E fenti sorok azonban olyan költő tollából származnak, aki számára mindennapos az éhezés, a fázás. Otthontalan emberek műveiből álló antológia bemutatóján jártunk.

 
Györgyi, Gábor és József készülnek a fellépésre. (Kállai Márton felvétele)

Fontos és tanulságos egy év áll néhány lelkes, elszánt és a jó iránt fogékony egyetemista mögött. Olyan egyetemistákról van szó, akik felismerték azt, amit sokan igyekszünk figyelmen kívül hagyni: a hajléktalanság nem csupán az egyéni életutak félresiklásából következik, hanem az egész társadalom életét érintő problémák tüneteként napról napra jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben. A Mathias Corvinus Collegium diákjai úgy döntöttek, hogy megpróbálnak tenni ez ellen. Kis lépésekkel, de példaértékű elszántsággal és hozzáértéssel láttak munkához.

A Hajléktalanokkal a Hajléktalanokért nevet viselő program egyik állomásaként jelent meg az a verseskötet, amelynek bemutatóján Kovács Orsolyával, a projekt vezetőjével beszélgettünk. „Sokszor találkozunk azzal, hogy az otthontalanok bezárkóznak, és innen már szinte lehetetlen kiutat találni. Ezen próbálunk meg segíteni” – magyarázta a program lényegét. Munkájuk során először olyan emberekkel alakítottak ki kapcsolatot, akik nyitottak voltak a változásra. Ők részt vettek egy képzésen, amelynek keretei közt szakemberek irányításával mentorokká válhattak, azaz a továbbiakban képesek lesznek más, hozzájuk hasonló sorsú emberek segítésére.

A tényleges programnak mintegy „mellékterméke” a most megjelent kötet, amely hét hajléktalan költő verseit gyűjtötte csokorba. Az egyik szerzőt, és egyben szerkesztőt, Veszprémi Gábort arról kérdeztük, mi az, amiben a művészet segíthet az otthontalanoknak. „Az írás, a zene egyfajta kapcsolat a külvilággal egy olyan helyzetben, amikor elveszted a talajt a lábad alól. Nekem a versek nagyon sokat segítettek. Egy csúnyán végződött válás után kerültem utcára, se munkám, se otthonom nem maradt” – mesélte Gábor. Gyermekkora óta dobol, több zenekarban is fellépett élete során, verset viszont csak egy újra megtalált szerelme hatására kezdett írni. „A programnak köszönhetően az életem kezd rendbejönni, ami viszont a lelkemnek tesz jót, az a költészet. Hihetetlenül jó érzés kézbe fogni egy kötetet, amiben az én műveim – és mások munkái – jelentek meg. Tervezzük már a folytatást, és más elképzeléseink is vannak. De a legfontosabb az, hogy eloszlassuk a tévhiteket. Hogy megmutassuk, egy otthontalan is tud értéket adni. Ehhez viszont kommunikáció kell, az, hogy legyen közös fórum, ahol bárki találkozhat velünk. Legyen ez egy ilyen bemutató, vagy egy közös főzés, mindegy. Az a fontos, hogy az emberek lássák, attól, hogy valakinek kicsúszott a lába alól a talaj, még ember maradt.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!