Bár a futball Eb közvetítésével a közszolgálati tévé megduplázta, olykor meg is háromszorozta szokásos nézettségét, az eddigi csúcson mért 27 százalékos közönségarány jóval alulmúlja a brit ITV 56, vagy a francia TF1 50 százalékát. Pedig ott is sokan nézik kocsmai kivitetőkön a meccseket, és náluk is van valami Barátok közt-szerű szappanopera.

 
Bálint Orsolya

Nem mintha mi nem lennénk futballrajongó nemzet, és biztosan dobna még a számokon, de azon nehéz elnézően mosolyogni, hogy a köztévé többségében reménytelen kommentátorokkal, nézőkergető stúdióbeszélgetésekkel állt neki a presztízsfeladatnak.

A rangidős Deák Horváth Péternek nem tartozik riporteri kvalitásai közé az élő sportesemények közvetítése. Mintha csak Nagy Györgyöt hallgatnánk az augusztus 20.-i tisztavatáson, végtelenített üzemmódban. Monoton hangjától kómába esik az ember, az se tűnik föl, ha esetleg gólt lőttek. Nem is vártak sokat tőle, többnyire a kisebb érdeklődésre számot tartó meccseket kapta. Bár csöppet igazságtalan számon kérni a sokféle nemzetiségű játékos nevének helyes kiejtését, már kínomban vihogtam azon, hogy a portugál Meireles – akárhogy is mondják –, neki „mellyre les”. Akadt egy másik leselkedő is, a kiéhezett kiskamaszként izguló Menczer Tamás, akit jobban tűzbe hoznak a szurkolólányok, mint egy téves kiállítás.

Elképzeltem, ahogy lógó nyelvvel mondja: „ha a dán focisták meglátják, milyen hölgyek szurkolnak nekik, akkor, ha lehet, még egy fokkal feljebb kapcsolnak” –, majd, mint akinek sodrófával áll a háta mögött az asszony, gyorsan hozzátette: „főleg akik nem családosok”. Alig két perccel később megint elkalandozott: „hűha, ha ilyen képeket látunk, nem tudunk koncentrálni, legalábbis nem a focira”. Bezzeg a férfiak idegesek leszek, mikor egy nő Cristiano Ronaldo szabadrúgáslövő-technikája helyett a hasizmait méregeti…

Ifjabb Knézy Jenő a rögtönítélő bíróság, beszólogat a játékosoknak, hogy „ne sírjál már!”, hőbörög a játékvezetőn, „erre ad neki sárgát. Vicc! (…)". Talán előtte hever a közhelygyűjteménye is, amelyből olykor rábök például a „megtalálta a góllövő cipőjét” frázisra. Gundel Takács Gábor az egyetlen, aki legalább színesen, szórakoztatóan közvetít, bár ismerőseim szerint ő sem ért a focihoz. Mivel a meccsnézésen kívül én sem értek hozzá – bár talán picit jobban, mint Dávid Ibolya –, nekem ez fel sem tűnik.

Kicsit irigykedtem, mikor utóbb láttam, hogy az egyik görög kommentátor Karagounis oroszok ellen lőtt góljánál percekig önkívületben hurrázott. Nem csak a lelkes, életteli közvetítés miatt savanyú a szőlő. Mi is legalább ennyire ugrabugrálnánk örömünkben, ha akármilyen botlábú, de végre magyar focistákat nézhetnénk az Eb-n. Ettől talán még Deák Horváth is felvillanyozódna, mint a kijevi Olimpiai Stadion a döntőre.

Labdarúgó Eb, m1

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!