– érezheti az olvasó, miközben a 20. századi amerikai prózairodalom egyik legjelentősebb szerzőjének, Raymond Carvernek novelláit olvassa. A képzet nem csak az elbeszélések témaválasztásából következik, a művek poétikai szerkesztésmódja generálja ezt a hatást.

 
Raymond Carver: Kezdők

A He­­ming­way utáni amerikai irodalom mi­­nimalista vagy „dirty realism”-nek (mocskos realizmus) nevezett ágába sorolt rövidebb írások magukon viselik a csehovi ihletettséget. S hiába a rövidebb lélegzetvételű alkotás, itt jó mély lélegzetet kell vennie az olvasónak, hogy bírja szuflával, mikor alámerül a 60-70-es évekbeli Amerika munkásainak, az alsó-középosztály tagjainak nemegyszer alkoholizmusba mártott, zárolt álomvilágú, kilátástalan hétköznapi drámáktól terhes, nyomasztó (családi) világába. (A kö­­tet nem al­­kal­mas az egyvégtében való befogadásra – néha pár nap kihagyás is szükségeltetik a novellák olvasása között, különösen a Jól jön ilyenkor az a pár falat című elbeszélés után…)

Bár 1997-ben már olvasható volt a 80-as évek „sztárírójának” egy válogatáskötete magyar nyelven (Nem ők a te férjed), most a Magvető Kiadó három kötetben megjelenteti a szerző összes – helyreállított – novelláját. Mikor e sorokat ol­­vas­­sák, már a második – Befognád, ha szépen kérlek? – is a boltok polcaira ke­­rült. Hogy miért helyreállított? Nos, korábban, hála Carver önkényes és hatalmaskodó barátjának, Gordon Lishnek, az írások akár 50-70%-ban is csonkolva lettek a túlzottan redukcionista szerkesztő húzásai által. Ám most, az 1988-ban tüdőrákban elhunyt szerző költő felesége, Tess Gallagher által nyilvánosságra ho­­zott hagyaték értő fordítása alapján élvezhetjük a lelki nyomor, a kisszerűség Carver előtt ekként még föl nem fedezett tájait.

Címkék: önkormányzati választások, önkormányzati választások, irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!