Eutanáziát kért orvosaitól egy siket belga ikerpár, amikor kiderült, hogy zöldhályog miatt hamarosan mindketten megvakulnak. A 45 éves Marc és Eddy Verbessem egész életét együtt élte le: közös lakásban laktak, cipészként is együtt dolgoztak. A közös halál jobb választásnak tűnt számukra, mint egy olyan élet, amelyben nem látják-hallják többé egymást.
Szentkirályi Tibor pszichológust szerint a belga testvérek esete igen extrém kötődést mutat, amely az ikrek esetében néha előfordul, és komoly problémákhoz vezethet. A szakember szerint sokszor a szülő tehet erről, aki meg se adja a lehetőséget ikreinek, hogy megtapasztalják, milyen egymástól függetlenül létezni. „Vajon miért érezzük szükségszerűnek, hogy az ikerpár mindkét tagját ugyanabba az osztályba írassuk? Hasonlóság ide vagy oda, kicsi az esélye annak, hogy a páros mindkét tagja ugyanúgy illeszkedik be a közösségbe, mint ahogy az se garantált, hogy ugyanolyan tanulók lesznek. Az egészséges rivalizálást ez akár fel is erősítheti.” Vagy akár el is szigetelődhetnek a gyerekek társaiktól, így korán bevésődik a „csak mi vagyunk egymásnak” élmény. A lényeg – mondja a pszichológus –, hogy hagyjuk kifejlődni és kitejesedni a gyerekek saját ízlés- és érdeklődésvilágát. „Ha az egyikük focizni jár, miért ne választhatná a testvére a teniszt? Ne parancsoljunk rájuk egyforma ruhát, ha nem akarják – a kutatások már rég igazolják az uniformizálás helytelenségét. Jó megoldás például, ha ugyanolyan ruhát kapnak, csak más színben.” A kötődés kialakulásával kapcsolatban a környezet felelőssége is felmerül. „Sok szülő nevén szólítja a többi gyermekét, de az ikrek mindig csak »az ikrek« maradnak, mintha nem lenne saját, önálló személyiségük. Fontos, hogy a barátok, osztálytársak, de főleg a tanárok ne kuriózumként kezeljék őket, hanem úgy, mint bármelyik más gyereket.” Pedig az ikrek pár dologban tényleg mások. Ezt igazolja Somos Zoltán, az ismert sportkommentátor-ikerpár egyik tagja: „Mindig tudjuk, hogy az adott szituációban mit érez a másik. Gyerekkorunkban tipikus volt az »őt ütik, én bőgök« eset (persze képletesen, hiszen nem ütöttek minket). Anyukám szerint saját, közös nyelvet dolgoztunk ki magunknak – erre sajnos már nem emlékszünk, pedig milyen jól jönne most! Nagyon jellemző volt mindig, hogy a másik helyett, védelmében kaptuk fel a vizet, most is előfordul. Engem például zavartak már ki értekezletről azért, mert az Ákost érintő kérdésekben nagy volt a szám. Gyerekként gyakran összekaptunk, idősebbként inkább az lett a jellemző, hogy én veszekszem Ákossal, általában azért, mert mérges vagyok, hogy naiv, nem vigyáz – azaz aggódásból.”
Zoltánt szerint a belga esetnek nem tudni, mennyire van köze ahhoz, hogy a férfiak ikertestvérek voltak. „Az ikrek nem jellemző, hogy együtt akarnának meghalni. Ők – úgy értesültem – mindig együtt éltek, a szeretet olyan volt köztük, mint, mondjuk, egy hosszú házasságban, így pedig már érthetőbb a döntésük.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!