Ha Brooklyn nem is, a Harry Potter-univerzum igenis tágul – novemberben éppen New Yorkban. Ekkor mutatják be ugyanis a mozik a Legendás állatok és megfigyelésük című filmet, melynek forgatókönyvét J. K. Rowling jegyzi. Az írónő még 2001-ben írta azonos című, képzeletbeli mágikus tankönyvét, A kviddics évszázadai, szintén fiktív kismonográfia mellett, bevételüket jótékony célra felajánlva.
A homlokán villám alakú heget viselő varázslótanonc kalandjai előtt 70 évvel játszódó történetben a Nagy Almában szabadul el egy legendás állatkollekció, begyűjtésüket követhetjük nyomon a vásznon. De ne higgyük, hogy ennyivel megússzuk: alig négy hét, és megjelenik a várva várt(?) 8. Harry Potter-regény, a Harry Potter és az elátkozott gyermek (HP and the Cursed Child), melyben az egykori roxforti diák – 19 évvel Tudjukki megsemmisítése után – a Mágiaügyi Minisztérium alkalmazottjaként, férjként és apaként lép színre.
A 600 millió fontos vagyonával a leggazdagabb britek listáján 197. helyen szereplő Rowling tehát egyáltalán nem ül a babérjain, Robert Galbraith írói álnéven közölt, a keménykötésű (hard boiled) krimi és a noir stílusjegyeit ötvöző Cormoran Strike-regénysorozata 3. darabja immár magyarul is olvasható.
Az afganisztáni veteránból lett, amputált lábát művégtaggal pótló magánnyomozó és titkárnője, Robin között egyre nyíltabb lesz a Kakukkszóban és A selyemhernyóban lebegtetett, látens vonzalom – miközben egy küldeményként érkezett, csonkolt női láb kapcsán erednek a bűn, és egyben Cormoran múltjának nyomába. Rowling, bocs, Galbraith most is a londoni local colour megteremtésében jeleskedik leginkább, az olvasó folyamatosan szomjazza a pint Doom söröket a helyi kocsmák félhomályában, ahová a mindig éhes-szomjas, állandó anyagi nehézséggel küzdő, láncdohányos Strike rendszeresen betér. A nyomozás és a szerelmi szál hepehupái most is érdekesebbek, mint maga az egyébként ismét nagyon nyakatekert megfejtés – mindez persze nem akadályozza a BBC One-t, hogy tv-sorozattá adaptálja a történetet.
A legszebb az elbeszélés zenei sorvezetője, ami nem más, mint a legendás Blue Öyster Cult amerikai zenekar életműve, dalsoraik a fejezetek mottójául szolgálnak – nem különben ott virítanak Strike elhunyt gruppie anyjának ágyékán; organikusan beágyazódva a regény szövetébe!
Amikor pedig egy Rowling-regényben is említésre kerül az amerikai thrash metal császára, a Slayer, a kánikulában amúgy is olvadozó recenzenst kenyérre lehetett kenni.
(Robert Galbraith: Gonosz pálya - Ford. Nagy Gergely. Budapest, Gabo, 2016. 566 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!