Lesi Zoltán: Kecskebuka

Eltévelyedtem, holott vagyok? Pásiton
gondo’kodám, mi leszen Daphnis
ketskéivel, veled. Eliramlik
a lángsúgarú nyár, felhőtlen, játszi

Néhány napra állat
akartam lenni, hogy elmeneküljek
az emberi léttől, a természetellenes
harctól, ami arról szól, hogy irányítsam az életem.
Először azt terveztem, elefánt leszek, mert ők
olyan, de olyan intelligensek.

könnűség. (Boditó füstkarikák röpködtek
köröttek, folyóparton, muzeumban
szeretődztek. Kék tollú
szárnyak, lágy dallam, ez’ minden.) – – –

Modern technológiák segítségével egy ősi emberi álmot váltottam
valóra: egy állat tulajdonságait
vettem magamra. Úgy döntöttem, néhány napig kecske
leszek. Hónapokig dolgoztam a műbendőn,
ami ahhoz kell, hogy füvet tudjak enni és a
lábprotéziseken,
valamint, hogy négy lábon tudjak járni.

Itt maradsz, bár tsak bámészkodni jöttél,
mégis ráakadtál. De cziczázott
únt sorsunk, elhullatta emlékeit

A svájci Alpokban akartam tesztelni a munkám eredményét, szerencsére
volt rajtam bukósisak,
mert amikor először próbáltam hegyoldalban
mozogni, akkor fejjel előre
gurultam le.

a bűvös kerthi tóban. Belé löktél
nyúgalmas nyárfák alatt. Elázott
rongy a sárban, nyelvet ölt, tetvészkedik.

Egy kedves gazda megengedte,
hogy a nyájához csatlakozzam. A többi kecske először
tartott tőlem. Közeledésemre elhúzódtak. Az első nap után
rájöttek, hogy nem kell tartaniuk. Egyszer
csak szembetaláltam magam a
bakkal. Nagyon félelmetes volt akkor is, ha nagyobb
voltam nála. A szarvaival nekifeszült a
bukósisakomnak. Nekem nem voltak
szarvaim. Erre nem számítottam.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!