A csábítás fegyvere – Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében, Kieselbach Galéria

 

Bizonyos vélekedések szerint a divat nem több kinevetett tévedések újra és újra felfrissülő karrierjénél, mely az adott kortól és a divatdiktátorok kurázsijától függően hol diadalmenetben, hol pedig leáldozóban van. Ó, azok a régi szép idők, amikor még a fűző meg a turnűr szabta meg a hölgyek karcsúságát, no és fardagályosságát (magyarul az elöl szűk, hátul lószőr párnákkal puffosított ruha, a turnűr neve fardagály), igazi meglepetésként őrizve természet adta idomaikat a kicsomagolásig. Ezekben a kényelmetlen ruhakölteményekben még egészen jól állt a nőknek, ahogy habos rózsaszínben, masnis főkötőben, könyválcával a kezükben, szemlesütve fogadták a talpig fehér eleganciában teniszező piperkőcök udvarlását, ám a fűző sutba dobásával a hiteles szemérmes pillantásoknak is leáldozott. Az első modern divattervezőnek tartott Paul Poiret keleties kimonóival még igyekezett tartani a „minél többet takar, annál szexibb” irányt, de a kényelem és a divatba pumpált merészség és szabadelvűség, Poiret-t félretolva, villámsebesen kurtította a hölgyek szoknyahosszát, és helyezte előtérbe a kivillanó ciciket.

Nemcsak látványos, 100 éven átívelő divattörténeti kalauz, hanem izgalmas időutazás is a Kieselbach Galéria A csábítás fegyvere című kiállítása, melyen a színes női magazinok elterjedése előtti divatkatalógusok illusztrátorai, illetve a hétköznapi élet eseményeit zsánerképekké álmodó festők – Szinyei, Benczúr, Vaszary, Fényes Adolf, Csók István vagy Czene Béla – tudósítanak a divatról. A képekből kiderül, miként öltöztek a boldog békeidők elegáns dámái, az előnyös partira vadászó gigerlik, a századfordulós évek nagyvilági asszonyai, a jazzkorszak lázadó, kalandokat kereső, autót vezető és cigarettázó hölgyei, a kommunista sztahanovisták és azok a fiatalok, akik az 1970-es és '80-as évek szocializmusából kiragyogva újra felfedezték maguknak a nyugatról érkező divatot. „Például Edit, gimnazista, karcsú, szőke, szelíd” vagy „Jolán, kedvesebb volt számára egy volán”, esetleg „Kinga, mindig visszajött, akár az inga”. Egy külön terem beillik akár kalaptörténeti gyorstalpalónak is, egy másik pedig az öltözködés hatalmi aspektusait járja körül: például, hogy miként épített kultuszt maga körül tengerész-egyenruháival és kitüntetéseivel Horthy Miklós. Merthogy a divat nem pusztán a nőkről szól ám!

CZENE BÉLA: PIROS ÉS FEKETE (PRESSZÓBAN), 1971

 

A kiállítás november 24-ig látható.

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!