Távkapcsoló: Máskor nevetünk - Ketten Párizs ellen, Duna Tv
Mintha egy századfordulós Benny Hill-show-ba csöppentünk volna, groteszken felgyorsított „burleszk” jelenetekkel és zenével, hamisan gesztikuláló, rosszul hangsúlyozó, gátlástalanul ripacskodó színészekkel, gépies statisztákkal, steril díszletekkel, olyan idegen hangeffektusokkal, mint a gépi aláröhögés – Papp Gábor Zsigmond háromrészes tévéjátéka minden részletében hajmeresztő, elidegenítő és lelohasztó. Mindez nem pénzkérdés (a produkciót 116 millióval támogatta a Médiatanács, de hát ennél többet is költöttek már sokkal rosszabbakra), mert ha az egészet Párizsban forgatják, ott is valószínű, ez a koncepció érvényesül. Minimális kiadás lett volna egy francianyelv- tanfolyam a stábnak, de kár úgy gondolkodni, hogy az egyszeri magyar néző úgysem érti, majd elbíbelődik a felirattal, mikor egy botfülű is hallja, hogy dán dialektusban beszélik Apollinaire nyelvét. A dramaturgia szájbarágós – ha valaki ébresztést kér, akkor csörgő ébresztőórát kell mutatni? Ráadásul minden egyes ébresztéskor? –, és bódítóan egysíkú, ritmikátlan. A szándékolt helyzetkomikumok humortalanok, biztosan nem azért, mert Vaszary Gábor regénye ennyire nélkülözné a szellemességet.
Tény, hogy 80 évvel ezelőtt máson nevettek az emberek, mint ma, de az anakronizmus ebben az esetben nem a poénokban, hanem azok tálalásában van.
Persze nehéz úgy visszamenni az időben, hogy az egyszerre legyen korhű és a mai nézői igényeket kielégítő, és bárcsak azt mondhatnám, hogy legalább az egyik sikerült.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!