Egy kínai költő – aki Berlinben él, Bernben született, Pekingben nőtt fel, lakott Ausztráliában, Új-Zélandon, Londonban… – nyerte el a 2018-as Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat. Az elismerést szeptember 15-én Pécsett, a Csontváry Múzeumban adták át Yang Liannak.

 

„Yang Liannak sikerült a klasszikus kínai versformákat a nyugati avantgárd kifejezésekkel összefűzni” – mondta Tomaso Kemény itáliai magyar költő, a díj nemzetközi zsűrijének tagja laudációjában. Az angolul gyönyörűen beszélő Yang Lian a díjkiosztón kifejtette, hogy Kína és Európa is gyorsan változó, mozgó világban létezik, amelyben szükség van a becsületre, majd azt hangsúlyozta: „versei a legnagyobb lélekkel, lelkesedéssel és becsülettel íródnak”. Kérdésemre elmondta, hogy a verseink tartalma és mélysége köt össze bennünket, és a költészet ma a kísérleti poétika korszakát éli.

Yang Lian külsőségeiben is felidézi a romantikus költőt, mikor „Pillangó – Berlin” című versét felolvasta, hosszú haját meg-megrázta, beletúrt, akár a Tigris és sárkány című film egy szereplője, csak a köpeny hiányzott róla, miközben műveltségében egyszerre volt jelen a keleti és nyugati kultúra, ahogy a viselkedésében is rejlett valami kortalanul sámánisztikus és modern.

Az 1955-ben született költő annak idején száműzetésbe kényszerült a Tienanmen téri tüntetéseken való részvétele, kiállása miatt. Neve összekapcsolódott a Misty Poets nevű művészcsoporttal, amely a költészet eszközeivel lépett fel a szólásszabadság korlátozása ellenében. Nem kerüli ki a politizálást, állandó témái a világirodalmi, a politikai és a művészeti kérdések. Egyik legismertebb munkája az önéletrajzi „Elbeszélő költemény”, melynek első 3000 példányát a kínai bürokrácia bezúzatta. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le, magyarra néhány korábbi versen kívül a Janus Pannonius-díj mellé készült egy vékony, válogatott kötete.

A kötet alapján Yang Lian gazdag képzelőerejű költő, a versek hol rilkei mélységekben kavarognak, hol barokkosan pompáznak, hol Tang-kori költők világát idézik meg, hol a taoista semmit citálják. Amikor megkérdeztem tőle, mit keres Berlinben, Londonban, ebben a nyüzsgésben hol talál nyugalmat, akkor mosolyogva azt válaszolta: „a verseimben”.

A SZERZŐ FELVÉTELE

 

„A költészet a tengerfenéken fekszik, ahonnan sötéten és szenvtelenül vizsgálja a felettünk zajló viharok világát” – állítja Yang Lian

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!