Minyonokat Jim Morrisonnak

Jóval több lehetőség volt a Gru-­filmeket is sikerre vivő minyonokban, bár a gyerekek és olykor a szülők is kellemesen elnevetgélhetnek az animált vígjátékon. Avagy békésen szundikálhatnak – nem fognak visító kacagásra és térdcsapkodásra felriadni.

Egy tökéletes világban mindenkinek lennének minyonjai. Legalább egy, de inkább több, mert nem csak szorongatnivalóan cukik a sárga gumicukortestükkel meg az egy – vagy kettő, de többszínű – szemükkel, hegesztőszemüvegükben
meg a kis kék kertészgatyáikban, de roppant szórakoztatóak is. Az is biztos, hogy több bajt csinálnának két perc alatt, mint egy csapat csivava az üvegházban, és mivel még a legkönyörtelenebb gonosz gazdát is kicsinálják, állandóan új főnök után kell nézniük.

Most megtudhattuk, hogy már előttünk is itt éltek a Földön, ezért jókora ugrásokkal végigmegyünk az emberiség gonoszevolúcióján – bár zsarnokok terén Napóleonig merészkedtek csak az alkotók –, hogy megérkezzünk a ’60­as évek
Amerikájába, a Hair, a Doors és a virággyermekek korába. A világnak persze ekkor is volt sötét oldala, és hol máshol keressen magának új gazdát három főhősünk, mint a Gonoszbörzén? Az első női szupergonosz, Scarlett Túlölő személyében meg is találják pusztító rajongásuk új alanyát, és máris utazhatnak Angliába, hogy elrabolják neki II. Erzsébet királynő koronáját, jópofán kifigurázott James Bond­kütyükkel, de Mr. Beanként szerencsétlenkedve.

A fordítás is épp olyan szellemes és mókás, mint a minyonok halandzsanyelve, melyet Pierre Coffin rendező egy személyben szinkronizált, mind a 899 minyonnak kölcsönözve a hangját. A történet ugyan nem magasröptű vagy tanulságos, ellenben percenként adagolják a helyzetkomikumokat, nyelvi és képi gegeket, oltári jó zenékkel aláfestve. Bár, ki tudja, Jim Morrison mit szólna ehhez – valószínű, ő is kérne magának egy minyont.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!