A Nemzeti Összetartozás Napja kifejezés annyira új – még csak két éve használjuk –, hogy sokaknak nem is áll rá a szája. Obersovszky Péter a köztévén a Ma Reggelben felváltva Összetartozás- és Trianon-napozott. Az Echo Tv Világ-Pano­ráma című műsorában Szaniszló Ferenc már csak nemzeti gyásznapról beszélt.

 
Bálint Orsolya

Szerinte mi nem is vesztettük el az első világháborút, hiszen minden hadjáratot megnyertünk. Ám az antantot bábként mozgató pénzoligarchák (nevesített több Rotschildot), azaz „a gonoszok gyülekezete már jóval korábban elhatározta, leszámol a magyarok istenének választott népével, és elveszi hazáját, kifosztja, eltapossa a Föld szívközpontjának őrizőjét, istenünk földjének megművelőjét, a magyarságot”. Ebben csatlósaik voltak „hiszékeny és kishitű, vagy kapzsi és anyagias elődeink”, a „kilóra megvett” magyar tisztek, a „Júdás” Károlyi és az áruló románok, szerbek, csehek, tótok.

Míg Szaniszló Trianon sebében dagonyázott, az m1-en Az Estében Semjén Zsolt már a nemzet közjogi egyesítéséről, mint gyógyírról és megoldásról beszélt. Úgy ünnepelt, hogy többször is lenemzetárulózta a szocialistákat, a nemzetegyesítés kerékkötőit. Semjén azt állítja, „e tekintetben semmiféle indulat nincsen (…), a magyar társadalom természetesnek veszi, hogy minden magyarnak a magyar nemzethez kell tartoznia közjogi értelemben is”. Ha a 2004-es, bukott népszavazással megbántott határon túliak talán nem is bocsátottak meg nekünk, Semjéntől felmentést kaptunk: „rajta maradt a nemzetáruló bélyeg azokon, akik a külhoni magyarság ellen kampányoltak. (…) De ez nem a magyar társadalomnak a problémája, hanem az ő pszichiátriai problémájuk” – azaz csakis az MSZP-é, meg a nemzetáruló Gyurcsányé. Minderre a közszolgálati tévé riportere csupán annyit dünnyögött: „ezek nagyon súlyos szavak, miniszter úr”.

A Semjén által tényként kezelt egyetértéssel két gond van. Egyrészről szép és hazafias, hogy ezt mi eldöntöttük, de vajon megkérdeztünk bárkit, hogy ez jó-e nekik? Nem csak szomszédaink, de még a külhoni magyarok közül is sokan érezhetik úgy, valamiféle gőg vezeti a kormányt a nemzetegyesítésben, hogy majd mi, a magyarok istenének kiválasztottai megmentjük szerencsétlen, a szívközponttól elszakított honfitársainkat. „Ezek sajnálnak bennünket, szegény magyarokat a nagy Szlovákiában, pedig fogalmuk sincs semmiről. Mi normálisan élünk” – mondta egy fiatal nő az m1-en este vetített Szlovákmagyarok című dokumentumfilmben, mely igen árnyalt képet adott a felvidékiek vívódásairól.

A második probléma, hogy még ha támogatjuk is az állampolgárság megadását minden külhoni magyarnak (aki ezt kéri), sokan akkor sem kötnék ezt össze a választójog megadásával. Szavazzon mindenki ott, ahol adót fizet, iskolába járatja a gyerekét, vagy kutyagumiba lép, tehát viseli a voksának minden következményét.

De nem hihet a nemzetegyesítés őszinteségében az sem, aki még emlékszik Mikola nemzetorvosnak a Fidesz 2006-os kongresszusán elhangzott szavaira: „ha négy évre nyerni tudnánk, és utána, mondjuk, az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne”.

Az összetartozás napja, június 4.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!