A felmérésekben is elgondolkodtató, de életnagyságban robusztus és taszító. A számok (konkrétan a Transparency International felmérése) szerint a korrupció elterjedtségében Magyarország a 28 uniós ország közül 2016-ban a 24-25. helyen állt. Pontszámunk 2012-től több mint tíz százalékkal csökkent.
Bántóak a százalékszámok is, de sokkal kínosabb, amikor azzal a váddal kell szembesülnie az országnak, hogy miniszterelnökének családja körül a szervezett bűnözés logikájával működő vállalkozás virágzott. És ez már nem a gánti kőbányák vagy a „tokaji borcsaták” szintje, nem a szerintünk kínos ugyan, de „köztünk marad” világa, hanem az Európa Unió Csalás Elleni Hivatala állítása.
Zavarba hozza a közvéleményt?
Az Eurobarometer felmérése szerint nálunk az embereknek mindössze 35 százaléka tartja elfogadhatatlannak, hogy valamilyen módon – ajándékkal, némi pénzzel – előnyöket szerezzen magának közintézményekben.
Csak Litvániában rosszabb a helyzet az unióban.
Igaz, legalább a legfontosabb problémák között tartják számon a korrupciót. Még nagyobb a bajuk a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel. Európában kiugró módon nagy. Ugyan e tekintetben nem lesz részünk olyan látványos szembesítésben, mint a korrupciós ügyekben, de az ide tartozó számok és helyzetek fájdalmasak.
Szégyenszám például az ötszázezer.
Az Eurostat szerint ennyi gyerek él nálunk szegénységben vagy fenyegeti ez a sors. Minden harmadik. A visegrádiak közül Szlovákia és Lengyelország 10, illetve 11 hellyel áll jobban. Csehországban pedig fele annyi a nélkülözésnek kitett gyerek, mint nálunk. Európa egyik leginkább gyerekbarát országa az övék. Hogy van ez?
A csehek egyébként is megnehezítik a felmérésekből tájékozódó dolgát, hiszen természetes, hogy általában az európai listák alján kotyogunk, hiszen nagy előnnyel induló országokkal mérnek össze bennünket. Csakhogy a csehek (de a szlovének, a horvátok, a szlovákok és sok téren mások is) rendre kilőnek mellőlünk. Ez az érv tehát gyenge.
A mindennapok emberének életéről szóló számaink különösen kellemetlenek. Például azok, amelyek az egészséges és a beteg emberek közötti egyenlőtlenségről szólnak. Nálunk évente 33 ezren halnak meg valamilyen daganatos betegségben, harmadával többen, mint az uniós átlagok szerint elfogadható volna.
Nem mindegy, hogy miben halunk meg? – vethetnénk fel. Nagyon nem. Kevés halál jár annyi szenvedéssel, mint amennyit a rák okoz. De ami egyre nagyobb mértékben elkerülhető – lenne.
A friss Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (EHCI) szerint Európa 35 országa között azonban elvétve van gyengébb hatásfokú egészségügyi rendszer, mint a miénk. Most épp Albánia és Montenegró előzött meg. Ezen belül elégtelennek nyilvánítják Magyarországon a rákterápiák 21 napon belüli elérhetőségének szintjét, a daganatos betegek túlélési esélyeit is, ahogy többek között a kórházi fertőzéseket, a magyar egészségügy finanszírozási hátterét, a hálapénz jelenlétét, az új gyógyszerek, köztük a legújabb daganatos medicinák elérhetőségét.
Pedig Magyarország összadóbevétele az OECD tagállamai között (arányosan) a toplista 8. helyére jó.
Más, de szintén szomorú ügy: a Freedom House szerint nincs nálunk kevésbé szabad ország az unióban.
Gazdasági versenyképességben ugyanakkor 69. helyről a 60.-ra léptünk előre a világon, ami még mindig gyengébb a futballválogatottnak a tavalyi rettenetes vereségek után járó 53. helyénél.
A világ legjobb egyetemeiről kiadott – a kínai Jiao Tong Egyetem által összeállított – úgynevezett sanghaji listán nincsenek már magyar egyetemek, pedig voltak. Magyarországnak 2010 és 2016 között 3,5 százalékponttal csökkent az innovációs teljesítménye, és ide tartoznak a széles körben ismert és lehangoló újabb Pisa-eredmények.
Nem összegzése a minket leíró számoknak, de tény: a világ tíz leggyorsabban fogyó népességű országának mindegyike Kelet-Európában van. Közéjük tartozik hazánk is.
És mégis, Magyarország az ENSZ által nagy apparátussal, komoly mintán végzett boldogságfelmérésben 2012-höz képest 21 helyet javított. Már a 75. a World Happiness rangsorban, igaz, utcahosszal lemaradva a sokszor emlegetett közeli országoktól, de akkor is.
Ezek szerint ez az egész így jó nekünk? Árnyalja a választ, hogy miközben az emberek nagy többsége elégedett az életével, az ország egészéről csak 62 százalékuknak van jó véleménye.
Az unióban e tekintetben sehol nincs ilyen nagy távolságtartást jelentően kis szám.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!