Újra Fölszállott a páva, és már az első elődöntő több nézőt érdekelt, mint 2012-ben.
Két éve még óriási meglepetésként hatott a táncházmozgalmat legfeljebb az UNESCO világörökség-listáról ismerőknek, ahogy egyszerre feltárult egy párhuzamos világ a tömegkultúra árnyékában. Talán még azt sem tudtuk, hogy ennyi néptáncosunk és népzenészünk van. Több százan jelentkeztek, függetlenül attól, hogy a Nemzeti Táncszínház refektóriumában vagy a falunapok színpadán szoktak-e fellépni.
Élmény nézni, ahogy a csillagszemű, pirospozsgás fiatalok elmesélik, hogyan szerettek bele a magyar népi kultúrába, melynek része a cigány folklór is. Okosan, szerényen, szomorkásan beszélnek a begubódzó fiatalságról, akiknek „nincs más, csak a monitor”. Többen hangoztatták, hogy a városi élettel szemben mennyivel kedvesebb a vidék nyugalma, az idősek társasága – hiszen sokszor nekik játszanak, nem saját korosztályuk a közönség.
A virtuóz produkciókhoz hasonlóan izgalmas, mikor bepillanthatunk a kulisszák mögé. Látjuk, hogyan készül egy konty, és hogy ha a fellépők nem rámás csizmát és keményített alsószoknyákat hordanak, farmerban és pólóban járnak köztünk. Ki mérnöknek tanul, ki japán szakon, csak épp plázázás helyett regölni járnak. Sokan nem is a családjukból hozzák a kötődést, hanem első generációs újrakezdők.
A néptánc és a népzene közösséget teremt, készségeket fejleszt, közelebb visz a hagyományokhoz – sorolják, de annál jobb reklám nincs, mint amilyen élvezettel ropják és muzsikálnak. A ceremóniamester Novák Péteren, de még a zsűritagokon is hasonló lelkesedést és derűt érezni. „Mikor megmozdulok, elönt a boldogság” – mondja egy ifjú táncos.
Míg az idén nem sikerült összeszedni egy Csillag születik lezavarásához elég tehetséget, már most látszik, hogy még több évnyi Fölszállott a pávához van itt anyag. Pár év múlva már biztos lesznek olyan pávafiókák is, akik a műsort látva kaptak kedvet a szárnyaláshoz.
(Fölszállott a páva, Duna Tv, szombatonként)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
