Just Call Me God – A diktátor utolsó beszéde,
Müpa, április 4. - BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Néhány héttel a hamburgi világpremier után a BTF jóvoltából már a Müpában is láthattuk az amerikai színészóriás, John Malkovich legújabb remeklését. A Michael Sturminger által írt és rendezett zenés one-man drámában egy összeomlás szélén álló fiktív ország fiktív diktátorát formálja meg. És Malkovich szuggesztív színpadi jelenléte, intellektuális színészete, mely izgalmasan elegyedik a teatralitással, most is lenyűgöző, sőt delejező.
A diktátorról szóló történet azonban nem vonatkoztatható a mai magyarországi diktatórikus állapotokra. Mert a Just Call Me Godban nem egyértelmű semmi. Hallatlanul izgalmasan lebegteti az igazságot, és bizonytalanságban tart a diktátorral kapcsolatban. Valóban egy megalomán, félelmetes őrült ő, vagy ez csupán egy tudatosan kreált kép, melyre neki és népének egyaránt szüksége van hatalma fenntartásához? Mert e hatalom akár a nép érdekeit is szolgálhatja. Akár. Mindenesetre mi csupán a nyugati világ szemszögéből látjuk, hogy ő egy elpusztítandó zsarnok; hogy népe miként élte meg és élt e diktatúrában, nem tudjuk.
Hiszen nemcsak demokráciák, de diktatúrák között is nagy különbség van.
A diktátor és a nyugati világból érkező riporternő (a méltó partnerként játszó Sophie Von Kessel) élethalál keringője tulajdonképp az előadás. Kelet és nyugat összecsapása, diktatúra és demokrácia párviadala. Amelyben bár egyértelműen a nő a szimpatikusabb, mégis éppúgy pusztítást hoz.
Az előadás persze nem a diktatúra mellett voksol, csak épp a fölényes és magabiztos másik oldalt is leleplezi. Persze furcsa épp egy diktátor szájából hallani a kritikát, ám e diktátor olyan igazságokat mond ki rendszerünkről, amelyek jogos anomáliák és égető problémák.
A klisételi diktátoros thriller tehát csupán a felszín. Sturminger nem kész terméket ad, erősen rendszerkritikus, de mindenekelőtt arra buzdít, újragondoljuk, az elnevezések megvédenek-e, s valóban azt takarják-e, amik. A kapitalista nyugati világ demokráciája valóban demokrácia-e, vagy csak látszat? Mert mi van, ha – az előadásban megidézett – pizzafutár becsönget, és az ajtónyitással a kizsákmányoltak nyomorának szele borzongatón megcsapja az embert?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!