Ismerek olyan anyukát, akinek kétéves a gyermeke, és alig tud pár szót kimondani. Nem kell kétségbe esni. Vannak gyerekek, akik későn kezdenek el beszélni. Az viszont fontos, hogy értse az egyszerűbb mondatokat (Gyere ide! Keressük meg apát!). A többi majd kialakul magától.
A tudósok szerint a csecsemők a világ bármely nyelvét könnyen meg tudják tanulni. Egyéves korukig a világ valamennyi nyelvének összes beszédhangját képezni tudják, és meg tudják különböztetni. Ezek közül azokat, amelyeket környezetük megerősít, kiválasztják, a többit elfelejtik. Vagyis nagyon fontos, hogy sokat beszéljünk a gyerekhez, és kapjon visszacsatolást, dicséretet. Ha belegondolunk, hogy maga kitalálja a bonyolult nyelvtani szabályok alkalmazását, melyeket utóbb szenvedve kell megtanulni egy idegen nyelv esetében, tényleg csoda az egész.
Gyakori, hogy a gyerekek saját szavakat alkotnak (unokaöcsém egyévesen úgy hívott engem, hogy „Béda”, nem tudom, miért). Ez egyáltalán nem baj, sőt. A lényeg, hogy a család megértse az egyéni szavakat. A hibás mondatszerkesztést, helytelen kiejtést viszont javítani kell. Ha a gyerek azt mondja: „adnia pajizert”, ne ismételjük el a hibákat, hanem a helyes kérdést tegyük fel, majd válaszoljuk meg („Azt mondod, adjál parizert? Adok parizert.”). A gyereknyelvben gyakori a hangkihagyás (szeetlek, anya). Előfordul hangbetoldás (palázába – plázába) és hangcsere is (devenér – denevér).
A hibás ejtés, a téves mondatszerkesztés idővel helyessé válik. Feltéve, ha sokat beszélünk a gyerekhez. Az éneklés, a filmek, a hangoskönyvek is segítenek. Szakemberhez akkor kell fordulni, ha ötéves korában sem beszél tisztán a gyerek. Addig csak élvezzük minden kimondott szavát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
