Joël Pommerat: A két Korea újraegyesítése, Katona József Színház

 
Joël Pommerat: A két Korea újraegyesítése, a Katona József Színház előadása- Fotó: Dömölky Dániel

Egyszerű helyzetekre, alapérzésekre épülő darab magas szintű, értő, érző alakításokkal. Férfiak és nők, akik teljesen mást képzelnek ugyanarról a hétköznapi helyzetről, majd az ezekből fakadó különbözőségeken szinte egyből nevet vagy éppen könnyezik a közönség.

A húsz, egymástól teljesen különálló történetet a szeretet- és/vagy szerelem-illúzió megannyi bonyodalmat okozó diszkrét bája, az egymás mellett való elbeszélés és az őszinteség problematikája köti össze. Abszurddá nagyított, ismerős, éles pillanatképek: megcsalás, szakítás, gyógyíthatatlan betegségek, barátság, elmaradt esküvő, pedofil(nak tűnő) tanár, örömlányhoz járó pap. Ám mindegyik történet egy pillanat alatt a kiinduló szituáció ellentettjébe csap át, s velejéig hatoló párharcba fordul.

Gyanakváshalmaz – a sajáthoz történő kicsinyes ragaszkodás adja a tragikus és komikus cselekmények alapját. Provokatív, elgondolkodtató, ironikus, kínunkban sírva röhögős darab ez, „a rendező görbe tükröt tart”, mondják ilyenkor. Csakhogy itt görbületnek nyoma sincs, csontig hatol a (hiper)realizmus, még akkor is, ha az abszurd néha túlcsordul. De a díszlet egyszerű, flanc nélküli, Máté Gábor rendezése pedig remek. Ahogy a színészek is: Kulka János minden kézmozdulata a helyén, Szirtes Ági imádnivaló, Keresztes Tamás lenyűgöző, Ötvös András meglepően sokoldalú, Rezes Judit magával ragad.

A francia író, rendező Joël Pommerat, amit az emberi kapcsolatokról látott és tapasztalt, egyszerűen csak megírta. Pitypang nincs.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!