Az Artinfo.com mértékadó amerikai művészeti portál kiválasztotta az elmúlt öt év száz ikonikus műalkotását, melyek között installációk, utcai graffitik, performanszok is jócskán szerepelnek, és sokszor hordoznak politikai üzenetet.
A legjobbak közt van például Shepard Fairley Hope (Remény) című piros-kék Obama-posztere, valamint Mark Wallinger londoni művész különféle tüntetések után összegyűjtött zászlókból, táblákból és mementókból álló, Brit állam című installációja. Úgy tűnik, Obama elnök a modern művészet egyik kedvenc jelképévé vált: az ő életnagyságú bábuját láthatták egy felfordított harckocsi lánctalpaira rögzített futópadon is a tavalyi velencei biennále amerikai pavilonja előtt, amit két Puerto Ricó-i művész, Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla álmodott meg.
A műkritikusok a legkülönfélébb műfajokból válogattak: az első tízben van például Jon Rafman A Googleutcanézet kilenc szeme című fotóesszé- sorozata a Google-autó kamerái által véletlenül elkapott legbizarrabb képekből, melyeken az intim és a groteszk jelenetektől kezdve az utcai halálesetekig sok felkavaró pillanat látható. Lehetetlen lenne egy múzeumban elhelyezni Chris Burden 202 régi utcalámpából álló szoborkompozícióját, ellentétben például Damian Hirst gyémántokkal kirakott emberi koponyájával. Több ikonikus alkotás pedig egyszeri és megismételhetetlen, mint az orosz Pussy Riot punk akcionisták gerillakoncertje egy moszkvai katedrálisban, vagy Anthony Gormley tömeges performansza, melynek keretében száz napon át váltották egymást az önkéntesek (összesen 2400-an), hogy élő műalkotásként pózoljanak a londoni Trafalgar tér egyik üres szobortalapzatán.
A művész és a műélvező kapcsolatát boncolgatja a magát a performanszművészet nagyanyjának tartó Marina Abramovic, aki 75 napig, napi hét órán át „kiállítási tárgyként” ült a New York-i Modern Művészetek Múzeumában egy asztalnál, és nézett farkasszemet a látogatókkal. Tino Sehgal német művész Ez a haladás című alkotása pedig abból állt, hogy a New York-i Guggenheim múzeum látogatóit beépített emberek szólították le, és beszélgettek velük. Az akciónak óriási sikere volt, hat hét alatt több mint százezren váltottak rá belépőt.
Alkotás helyett olykor kifejezetten a rombolás volt a cél: Urs Fischer svájci művész a mélygarázsig feltörette egy New York-i galéria aljzatát, olyan lukat alakítva ki a kiállítóterembe, mint egy bombatölcsér. Művét életveszélyessége miatt csak saját felelősségre lehetett megnézni.
A százas listán háromszor is szerepel a kínai konceptművész, Aj Vej-vej. Emlékezés című installációja (mely 9 ezer iskolatáskával szimbolizálja a 2008-as szecsuani földrengés gyermek áldozatait), valamint a százmillió, kézzel formázott és festett kínai porcelán napraforgómagja mellett Állatövi jegyek című monumentális szoborkiállítása is bekerült az elmúlt öt év legjelentősebb alkotásai közé. A legkiválóbbnak végül a brit Christian Marclay Az óra című videóját választották. A 24 órás videó filmjelenetek montázsa (a némafilmektől a hollywoodi szuperprodukcióik), amelyeken órák láthatóak, így rakva össze egy teljes napot. Vetítésénél még arra is ügyeltek, hogy a videó tökéletes szinkronban legyen a pontos idővel, így a műalkotáshoz akár órát is lehetett igazítani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!