Kötter Tamás: A harcból nincs elbocsátás. Kalligram, 2015. OLVASTA MÁR…? Próféta szól belőle
Szenvednek. Nagyon. Kötter Tamás legújabb – a Rablóhalak című novelláskötettel (2013) megkezdett, a Dögkeselyűk (2014) cíművel folytatott, A harcból nincs elbocsátással záruló „trilógiája” – elbeszéléseinek szereplői alig-alig tudnak megfelelni az élet kihívásainak. Az öt rövidebb és a címadó hosszabb novella figurái a televíziós valóságshow-k világának feledhető arcai, lepattant lúzer mindahány, nehéz körülmények közül érkezve megváltást reméltek problémáikra a média varázsbirodalmában, de ehelyett csak csalódás és a korábbiaknál is megalázóbb helyzet jutott osztályrészükül. Az ő egymásba gabalyodó, egymást hiteltelenítő elbeszéléseik révén körvonalazódik az az álomvilág, ahol ők mindig minden körülmények között csakis vesztesek lehetnek. És nem lóg ki ebből a csomagból sem a vallomásaikat csokorba rendező dr. Novák pszichológus szerepköre, sem a televíziós csatorna kreatív producerének karaktere, nekik is legalább annyi szenvedést okoz a könyörtelen léttel való mindennapi harc, mint játékos klienseiknek, akiket ámítanak, megvezetnek, kihasználnak.
Kötter e valótlan világ, a szerencsétlen kallódók körébe kalauzol bennünket Budapest éjszakai életét jelentő bárok és balatoni üdülőtelepek, zenés-táncos, csajozós-pasizós-partizós fesztiválok helyszínein. Ahol a fiatalság megtartása, megszerzése, a szex, a pénz a kultusz szintjére emelt motiváló erők, ahol senki nem akar dolgozni, de jól akar élni, kb. a televíziókban látott szappanoperák közvetítette sematikus vágyálmai alapján, ahol mindenki drogozik, hazudik – és szenved. Mert sem a valóság, sem a média képviselte, alakította fantomrealitás nem kínál megoldást az érzelmi nihilre, a teljesen kiüresedett, látszatkapcsolatokra épülő, valós teljesítmény nélküli, munkátlan élet kihívásaira.
A nagy jelenet a hosszú elbeszélés azon részében olvasható, amikor – a stílusban és témaválasztásban példakép Ellishez és Houellebecq-hoz hasonlón – egy bárban az elbeszélő találkozik az író Kötterrel. Aki pont olyan hagymázas, kilúgozott figura, mint az író által ábrázolt karakterek – ez a gesztus persze ironikus és hommage-jellegű: relativizálja az írott szavak valóságát, és miközben erősíti azok olvasatát, akik életrajziként értik a Kötter-műveket, egyben ki is húzza ez az értelmezés alól a fundanetumot. „…megbűvölve figyeltem, ahogy a két csókolózó lány között állt, és karjait, amint egy próféta, aki áldást oszt a híveire, széttárja felettük.”
Erős, hatásos – regényként is olvasható – szövegek sorozata Kötter novellaciklusa, ami a különféle idézetek és narrációk fragmentumainak egymásra halmozásából egy pusztulásra ítélt, de még nagyon is agonizáló világ mozaikképét hozza létre.
(Kötter Tamás: A harcból nincs elbocsátás. Kalligram, 2015. 277 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!