„Kurva jó baszás vagyok”, igazítja szeméremdombjára a tangát magakellet mozdulattal a kreol lány. Mondatában ott sűrűsödik a Való Világ szereplőinek hitvallása. Ezt a műsort tizennégy ember kivagyisága és magabízása adja el. Hiszen ha az önhittség nem szorítja ki a rációt és a valóságérzékelést az agyból és a szívből, akkor senki nem próbál a farkára húzni egy lányt mindössze egy nappal azután, hogy közölte vele: csak azért bolondította napokig, mert így szeretné növelni rajongótáborát, és amúgy most smárolt egy másik csajjal. És láss csodát: két ilyen taglóvallomás után a lóvá tett lány úgy cuppan rá a csávóra, hogy spaklival se lehet lefejteni. Úgyhogy a jelek szerint téves az alapvetés a rációval meg a valóságérzékeléssel.
Pontosabban párhuzamos társadalmi valóságok élnek egymás mellett. Példának okáért nem tudom, hogy ismerik-e a Bëlga „Egy, két, há…” című számát?
Egyetlen trágárságfolyam az egész, a refrén utolsó mondata még a szolidabb szófordulatok közé tartozik, miszerint: „nyeljél gecit, vagy négy-öt decit”. Szóval, amíg a tudósítónak úgy tűnt a Bëlga koncertjén, hogy egy szemberöhögős gúnyslágerről van szó, addig a tizen- és huszonévesek átszellemülten ordították a nótát, szinte könnyezve a meghatottságtól, hogy milyen jól megragadta életérzésüket a zenekar. Hát ez a helyzet a Való Világgal is. Lehet arról arcoskodni, hogy amikor valaki megnéz egy epizódot, meghal egy könyv – csakhogy ez zárványvélemény.
A mai magyar (ifi)valóság – a tömegközlekedési viszonylatokon, köztereken és különböző kárintézményeken szerzett tapasztalatok alapján is – közelebb áll a villa mindennapjaihoz, mint ahogy azt a lesajnáló vélemények sejtetik. Mert nincs ennél intenzívebb szappanopera (lásd kiemelésünket).
És ez a valóság, akkor is valóság, ha irányított. Parádésan – bevált recept szerint – szűr az RTL Klub. Stabil szerep a határon túli, fröcsögő, egyszerűségében pillanatok alatt szerelembe eső leányzó.
Bázisjátékos a picit mackós termetű Playboy-nyuszi, aki részegen alpári, és pénzben méri az embert – barátja egy Porsche Cayenne-nel (olyan terepjáró forma) honorálta társaságát. Motorja a társaságnak a szöszke buta lány, aki úton-útfélen ruhátlankodik, a való életben csókkal nyitja az ismerkedést, és képtelen kimondani a fotoszintézis szót. No és persze akad a faszával helikopterező csávó, meg kigyúrt társadalomfilozófus is (utóbbi saját gondolatait szintetizálja, nem másokét), és a telepi trubadúr (aki rapben mondja el). Persze nem tudni, hogy a villán kívüli létben milyen gyakran koncentrálódnak ilyen alakok, de az tény, hogy az RTL Klub „sablonfigurákkal” dolgozik.
Úgyhogy nem véletlen, hogy a folyton picsogó szépfiú végső érve gyakorta az, nekem érettségim is van. De a villában senki nem hatódik meg egy túlképzett nyikhajtól. Ahogy odakünn sem.
Mindennapi párbeszéd:
– Úristen!
– Mi a fasz?
– Faszom.
– Hosszú levél?
– Elég hosszú.
– Olvassam én, Dina?
– Háháháháháhá!*
* A gúnyosan kacagó lány harmadik nekifutásra
is képtelen kitagolni magából a
„rendeléseitek” szót.
Van, aki gyűlöli, manipulációnak tartja, de mégis nézi; van, aki ironikusan nézi és igyekszik távol tartani magát tőle; van, aki szereti, de ezt magának is nagyon nehezen meri bevallani – így kategorizálta a szappanoperákat Ien Ang holland médiakutató.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!