Tátott száj, zsibbadó kéz, kiguvadt szem – bárkiből zombi válhat egy számítógépes játék előtt. Most már múzeumi keretek közt is, ha ellátogat a VAM Design Center interaktív videojáték-történeti kiállítására.

  <h1>Kállai Márton felvétele</h1>-
  <h1>Kállai Márton felvétele</h1>-
  <h1>Kállai Márton felvétele</h1>-

Kállai Márton felvétele

- – Kép 1/3

Húsz éve, az általános iskolában két dolog tartotta lázban az osztályt: az egyik természetesen a Dallas volt, a másik, akkoriban még nagy ritkaságnak számító örömforrást a számítógép jelentette. Óriási viták, könnyes elérzékenyülések, éjszakába nyúló gombnyomogatás – azt a három darab játékot, ami rajta volt az ormótlan masinán, hátulról előre, előröl hátra fújtuk fejből.

Már azért megérte elmenni a VAM Design Centerbe, hogy ezt az emléket felelevenítsük. Viszont jóval többet kaptunk: a Game On interaktív videojáték-kiállítás nem csak a nosztalgiázók kedvence lehet, hiszen több mint 150 játék, köztük az igazi őskövületek és a legmodernebb játékok közt biztos, hogy mindenki talál magának valót, legyen az megszállott videojáték- rajongó vagy kóbor műkedvelő.

A fiatalok körében meglepő módon nem kizárólag a hipermodern 3D-s, és egyéb csodaprogramok népszerűek, hanem épp az általuk már „élesben” sosem látott, számunkra viszont kizárólagos játéklehetőséget biztosító klasszikusok. A legnagyobb szenzáció egyértelműen a számítógépes játékok egyik dinoszaurusza, az 1970-es évek elején készült Pong, ami egyszerűségében nagyszerű, hipnotikus játékmenetével vált ikonikussá. A képlet egyszerű: két játékos passzolgatja egymásnak a labdát, az nyer, aki hibára készteti a másikat. 1973 végére a gyártó, az Atari már tízezer Pong-automatát adott el, melyek havonta egymillió dollár bevételt hoztak, két évvel később pedig már nemcsak játéktermekben, hanem otthon is lehetett játszani vele – innentől pedig nem volt megállás, volt söröshordóba bújtatott, kutyaház alakú, sőt dohányzóasztalba applikált Pong is azoknak, akik a „simával” nem érték be. A kiállítás másik szenzációja (legalábbis számunkra) a Pac-Man, amit szintén nem kell senkinek bemutatni. Állítólag már megjelenése évében (1980-ban) 1 milliárd dollárnyi pénzérmét dobáltak a játékautomatákba csak az Egyesült Államokban. A kis sárga pontzabáló akkora siker lett, hogy sorra születtek a folytatások, készült rúzsosmasnis Ms. Pac-Man, aki értelemszerűen szerelmi kalandba bonyolódott férfi társával, így később megszülethettek a további folytatások: Baby Pac-Man, Jr. Pac-Man, de volt Professor Pac-Man, Super Pac-Man és ki tudja, mi még…

A kiállításon ezek mellett kipróbálható eredeti formájában a Space Invaders és a Donkey Kong, két igazi nagyágyú, de még az olyan, mára talán avíttnak tűnő, de a kilencvenes években hatalmas rajongótábort begyűjtő csodákat is újra felfedezhettük magunknak, mint a fejletépésben és gerinckirántásban verhetetlen Mortal Kombat. Az igazán elszánt (és kiváló kézügyességgel megáldott) érdeklődők pedig tehetnek egy próbát a Steel Battalionnal is – két kontroller, sebváltó, pedálok, negyven gomb, ezzel kell háborút nyerni. És akkor a Super Mario különböző verzióit még meg sem említettük… Jelen keretek között lehetetlen mind a 150 játékot felsorolni, ami a kiállításon ki lehet próbálni. A 14 országban, ahol eddig tesztelhették a látogatók a játékokat, a fiúk körében a legnépszerűbb a Pokémontól Super Marióig minden Nintendo-hőst felvonultató Super Smash Bros Melee, a lányok kedvence pedig a bonyolult tánclépésekre késztető Dancing Stage Supernova 2, a családok pedig a Wii Sports előtt tudnak órákat eltölteni, mivel könnyű megtanulni a kezelését, és jól megmozgatja a végtagokat. Már ha az anyukák és apukák nem merülnek el saját gyermekkoruk népszerű játékaiban, amire viszont komoly esély van.

(A kiállítás 2013. január 8-ig látogatható.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!