-
Most, hogy hazafelé tartok a köszörűstől a megélezett metszőollókkal, megállok a kerítésünk előtt, és eszembe jutnak azok a forró nyári napok, mikor a feleségem fejéből kipattant a szikra: ideje festéket, smirglipapírt, ecsetet vásárolni és újjávarázsolni az egyébként impozáns léckerítésünket.
Akkor nem, de most megszámoltam, hány darab léc feszül a vázra. 98 db egy méternél hosszabb, tíz centinél szélesebb fenyőléc.
De hogyan veszi kezdetét egy ilyen felújítás? Ebéd után nézek ki az ablakon, és látom, hogy közelebb jött az utca. Merthogy hiányzik a kerítésből egy darab.
Na, akkor elkezdődött. Zúgott az akkumulátoros csavarhúzó, sivított a rezgőtalpas csiszológép.
Erről a csiszológépről tudni kell, hogy bikaerős fajta. Amikor a faházat csiszoltam vele, egész testtel nekifeküdtem, úgy meg lehetett fogni. De így a bakon ficánkoló léceket simogatni vele: képtelenség. Percek alatt két vállra fekteti az ember csuklóját. Maradt az iskolás módszer, belegöngyöltem egy fahasábot a méretre vágott csiszolópapírba.
És ki kellett dolgozni a technikát, hogyan bírjam egyvégtében rámarkolni a csiszolópapírt a fahasábra.
A második lécnél rájöttem, ha kis, számítógép-egerező mozdulatokkal dörzsölöm, hamarabb memorizálom a fa erezetét, mint hogy lecsiszolnám. Úgyhogy egyik kézzel rátámaszkodtam, másik kézzel mintha söröskorsókat sodornék le a pultról, egykettőre eltűnt a lerongyolódott lakkozás, és előbukkant a fa illatos erezete. Aki közelről látja, mire képes a napsugárzás a fával, másnaptól 50+-os naptejet használ még ruhában is.
A negyedik kerítésléc után fölkerült a védőszemüveg és a porfogó álarc, amitől szemlátomást műtőssegéd benyomását keltettem, de jól áll nekem az ilyesmi.
A csiszolás aprólékos munka, minden lécnek két nagy és négy kicsi felülete van. Teljes csiszolás után tartani kell az ún. visszarakási sorrendet, mert a léceknek saját személyiségük van. Az a négy lyuk, amivel az acélvázra csavarozták őket. Minden lécen minden lyuk máshová esik, és ha egyszer fölborul a sorrend, a visszarakásnak 98 faktoriáliás (98x97x96x… x3x2x1) variációs lehetősége van.
A feleségem csavarozott, festett, én csiszoltam. Csakhogy elfogyott a smirglipapír. Nézzük, hogyan vásárol smirglit az író retorikailag: Jó napot kívánok! Smirglipapírt szeretnék. Milyet? Durvát. Milyen durvát? Nagyon durvát. Negyvenes megfelel? Nem, annál durvábbat kérek. De az a legdurvább! Akkor jó lesz.
És mentem haza a biciklin a legdurvább smirglipapírral egy zacskóban. És aztán otthon belenyúlni ebbe a nagyon durva zacskóba.
A csiszolás egy idő után nem agymunka. A felületek ismétlődése kábítószerként hat, és az ember személyisége kezd átcsúszni a megmunkált fába, annak viszonzásaképpen, hogy a csiszolt fa minősége fölveszi megmunkálója személyiségjegyeit. Úgyhogy mielőtt veszélyes méreteket öltött volna a túlközeledés a léc és közöttem, köztes anyagot állítottam. A legjobban szigetelő csiszolózene az Emerson Muszorgszkij Egy kiállítás képeinek földolgozása. Eleinte próbálkoztam lendületes heavy metallal, de volt egyfajta Flashdance-fílingje, mintha kétrészes fürdőruciban hegesztenék. Abból a szempontból persze mindegy, hogy egy délután lezabálja a YouTube a telefonról az egész havi internethasználatot.
A lécek visszakerültek a helyükre, a kerítés impozáns fényben tündökölt a napon. Diadal. A munka gyümölcse. Ám akkor a feleségem a dolgozószobám felé mutatott, amelynek erkélyét 56 darab léc szegélyezte. Tudtam, hogy ennél emlékezetesebb nyaram nem lesz a közeljövőben.
Csavarozás, csiszolás, festés, csavarozás. Olyanok voltunk, mint egy brigád. A szomszéd meg is jegyezte, ha végeztünk, náluk folytathatnánk. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy mennyit lehetne kérni érte anyagköltség nélkül, és megélhetnénk-e csak kerítésfelújításból. És lehetne valami logónk is. Két fütyörésző pelikán a smirgli és ecset keresztrúdja fölött.
Mire az erkély elkészült, föladta a feleségem kedvenc Black & Decker akkus fúró-csavarhúzója. Már nem lehetett újra tölteni. Utolsó halálhörgéseit is kihoztuk belőle, hátha a teljes lemerülés után… De nem. Becsomagoltuk egy zacskóba, mint a nagy nyári kaland ártatlan áldozatát. Nem dobtuk ki.
Hogy ez a történet most lett kerek, annak köszönhető, hogy az idei ablakfelújításhoz majd új akkus csavarhúzó kell. Ki is néztünk egyet, téli fúrókedvezménnyel. Áll a pultfeltöltő a kiszemelt doboz mellett, elbeszélgetünk az ilyen akkus szerszámokról. A fejét csóválja. Nem kell azt még kidobni, mondja, van egy végső megoldás. Mi? Sokkolni kell, mondja. Tegyük be a fagyasztóba és sokkoljuk az akkut.
És most az Olvasó felé fordulok, és a szemébe nézek.
Kedves Olvasó! Ha véletlenül nálunk jársz, és mikor jégkockát veszünk elő a mélyből, hogy koktélt készítsünk neked, és meglátod a hűtőben az akkus csavarfúrógépet, ne rémülj meg! Ez csak egy technika. Sokkolunk. Mi dermesztéssel javítjuk a technikai eszközeinket. A koktél is hideg. De másképp. A víz nem kap sokkot a mélyhűtőben.
Egészségedre!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!