-

 
VH, 2017. augusztus 5.


Ha csábítana egy emlékkatona,
elriasztom a csapókéssel: füllenti.

A Dédi hangokat hall,
a hangok meg a Dédit.

A Dédi arra gondol, ami még nincsen is,
mert valakinek, hányszor mondjam, arra is kell.
Légy az, akiről hasonlatokat neveznek el:
mondta mindig, és most ezt festik a sírra,
de nem látom még, hogy ez-e a Dédi sírja.

A Dédi puffos ujjúban jár, vonul, tipeg,
van rajta körékszer: még élnek finomak,
nem győzhet a muglis középszer.
A konyhában szitál, s azt mondja:
a sírokat is cukrozzák, kis butám.
Aztán vadul: tiltott színeket önt össze.
Ez csak puding, mondja. Három szín,
középső a fehér, a tejség és a vajság,
a felső a málnás, piros roppanás,
s alul a zöldfülű pisztácia kikandikál.

Címkék: magyar irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!