Akkor egymást taposták az emberek, hogy bejussanak. Tán azóta sem látott akkora tömeget a Néprajzi Múzeum, mint hatvan évvel ezelőtt. Igaz, akkor sem a műélvezet vonzotta a tömeget a tárlatra, hanem a politikai kényszer.
Most kényszer nincs, legfeljebb lehetőség saját múltunkra való rácsodálkozásra: március 25-ig látható a Néprajzi Múzeumban a Rakosi60@neprajz.hu című kiállítás, amely az egykori rettegett pártfőtitkár 1952-es 60. születésnapja alkalmából rendezett grandiózus tárlat tárgyaiból válogat.
A kiállítás mai címe egy működő e-mail cím, amelyre a szervezők várják a látogatók emlékeit, kommentárjait. Voigt Vilmos néprajzkutató maga is járt gyerekként a kiállításon, amelyre kirándulásokat szerveztek az iskolásoknak, és úgy emlékszik, a tárnamakettől az olajfúró toronyig mindenféle tárgyat kiállítottak. De megtalálható volt ott nem működő tévékészülék, hajómodell, sok baba és hatalmas marcipánszív is – így emlékeznek azok, akik látták a tárlatot. Külön csoportot képeztek a népművészeti alkotások, főleg textíliák és kerámiák, amelyeket az akkoriban leghíresebb művészek és önjelöltek készítettek Rákosi elvtárs köszöntésére. A tárgyak minősége is a legkiválóbbaktól az egészen amatőrig széles skálán mozgott. A mostani kiállításra főleg azokból a hagyományos népies tárgyakból válogattak, amelyekre az akkori rendszer jelképeit rakták. Például vörös csillagot csikóbőrös kulacsra, meg karikás ostorra, merthogy azt is kapott Rákosi. Akkoriban az ország fél évig készült a születésnapra, szinte mindenkinek kellett valamit ajándékoznia, lehetett az akár valamiféle termelési siker, vagy akár egy üdvözlőlap. – Mindez ma már szinte humoros, de akkoriban senki nem nevetett rajta” – mondja Voigt Vilmos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
