A kilencvenegy éves, világhírű s meghatározó jelentőségű színházi szakember, Peter Brook ikonikus rendezése, a Csatamező decemberben négy alkalommal volt látható a Trafóban. Az előadás a három évtizede készült, kilencórás monumentális munka, a Mahabharata hetvenpercesre és ötszereplősre tömörített változata.
Nagy várakozás előzte hát meg a legendás alkotó legendás rendezését. És a számunkra kissé idegen, meditatívan példázatos, epikus színház egyszerre nyűgözött le, varázsolt el és okozott mégis némi csalódást. Ugyanakkor most a csalódás is gondolatébresztőnek bizonyult. – Miért is van, hogyha nem érzünk dühöt, szenvedélyt egy alkotásban, nincsenek benne feszült pillanatok, hanem csak a megbékélés, a megbocsátás és a feltétel nélküli elfogadás hatja át, hiányérzetünk támad?
Peter Brook azzal hozott újdonságot majd' hét évtizeddel ezelőtt, hogy szakítva a hagyománnyal, lecsupaszította a színpadot, és megalkotta az üres tér színházát. Egyszerű, letisztult világot teremt most is. A játéktér jóformán üres. Végletekig és lenyűgözően letisztult játék jellemzi a színészeket is. És miközben Brook és alkotócsapata a lehető legegyszerűbb eszközökkel dolgozik, a lét esszenciáját és teljességét képes befogni.
A produkció az előadás szellemiségéhez illőn országokon és kultúrákon átívelő: a hindu kultúra alapművét belga, francia, afrikai, angol színészek idézik meg, akiknek rezdüléseit Toshi Tsuchitori japán zeneszerző dobjátéka kíséri.
A hatalomért folyó csaták után a
végeláthatatlan vérontás lélekben
való lenyomatát látjuk.
A háborút túlélő győztesek és vesztesek belső utazása az alap, mellé filozofikus tanmesék sorát kapjuk az elmélyüléshez.
Az élet s halál mezsgyéjén az ember bölccsé érik. Ez pedig kisugárzik, és a nézőt is megragadja, csodálatosan elárasztja ez a nyugalom. Semmi indulat, viharos lázadás. A bölcsesség adta szelídség hatja át az estet.
Persze így nincs is benne semmi nyugtalanító, ha csak az nem, milyen távol is áll tőlünk ez a létállapot. De az a kérdés is nyugtalanítón ott cikáz még bennünk: szabad-e mindenen felülemelkedve boldognak, az emberi természetet megértőnek lennünk a mai világban, netán az emberiség s önmagunk érdekében nem épp ez a mindent elfogadáson alapuló megbékélés és töretlen életszeretet kellene, hogy a cél legyen?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!