Pintér Béla és Társulata: Bárkibármikor, Átrium Film-Színház.
„Láttam tegnap egy egészen különös, értelmezhetetlen darabban” – mondja bókolva a klarinéttanárnő a „civil” színésznővé vedlett Csákányi Eszternek, aki néhány perce még amnéziás nagyit alakított egy egészen különös, értelmezhetetlen darabban. Mert valóban különös darab Pintér Béla legújabb szerzeménye, hiszen a színészek a valósággal kokettálnak rendre, és ki-be ugrálnak az egyes szerepekbe is.
Ráadásul a valóság e Pintér gombolyította fancsali másában bárkivel – aki az ÉLET nevű cuccot, az új dizájnerdrogot lövi a vágyálmok és nyomorúság közepette – bármikor bármi megtörténhet. Egész az abszurditásig. Bárki bármikor meghalhat, leépülhet, rablás áldozata lehet, vagy épp szerelembe eshet. (Némiképp persze logikai bukfenc, hogy miért épp az ÉLET nevű szert lövik, mikor épp az életből van elegük.)
Másrészt mégsem olyan különös világ ez, mert Pintér hiába turbózza föl a valóságot az irracionalitás és a morbiditás határáig, nem sokkal tudja túlszárnyalni azt. Mégiscsak a valóságban abszurd igazán, hogy az Átriumból, e budai moziból átalakított színházból a Mechwart – „Megvárt” – ligetbe kilépve, ott jön velünk szemben egy élete elől menekülő, azt mégis valamiképp túlélni akaró hajléktalan. Az élet morbid és káros – állítja új előadásával Pintér. Mélyen egyet kell, hogy értsünk vele.
Még szerencse, hogy olykor REMÉNY is kerül a vénába.
Noha a Bárkibármikor nem a legjobb Pintér-opusok közül való, érvényes, karakteres stílusú alkotás, nagyszerű színészekkel, erős zenei világgal. Nagy pillanatok viszont akkor születnek, mikor megrendítő hiteleséggel előttünk képződik meg egy leépülő félben lévő idős asszony (Csákányi) megannyi kétely, feleslegesség érzet, kétségbeesett megfelelni vágyás és önérzet közt vergődve.
Kortárs drámai mesék
A remény – a 12. Kortárs Drámafesztiválra beválasztott darabok esetében is kritérium volt a zsűri számára, akárcsak a fejlődésbe és a jövőbe vetett hit. Ahogy a formai progresszió és a hazai társadalmi környezetre reagálás… November 28. és december 8. között a fővárosi eseménysorozat a magyar és külföldi előadások mellett konferenciával, workshoppal, felolvasószínházzal, kerekasztal-beszélgetésekkel, koncertekkel várja a közönséget. Mikó Csaba Apátlanok című drámáját, mely a magyar társadalom egyik kibeszéletlen kérdését, a múlt értelmezését veszi górcső alá, a regensburgi városi színház (Theater Regensburg) viszi színpadra.
Melyik ajtón menjek be? – a romániai GroundFloor társulat szexuális identitásról szóló Parallel című előadását ketten rendezték: Sinkó Ferenc, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze és Leta Popescu
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!