Valósághű tükröt nem ajánlott színpadra vinni. Ez abból a felismerésből fakad, hogy minden színész hiú, és túlságosan szeretik illegetni magukat a tükör előtt, akár az előadás rovására is.
Pódiumon tilos valódi ékszereket viselni, mert visszaverik a fényt és balesetveszélyesek. A premieren viselt gyémánt pedig egyenesen bukást eredményez. Ennek ellenére Turay Ida nem vált meg a férjétől, Békeffi Istvántól kapott gyűrűtől, melyet minden színrelépése előtt háromszor megforgatott.
A jelmeznek harmonizálnia kell a díszlettel, ezért színe nagyon meghatározó. Manapság a jelmeztervező tulajdonképpen bármilyen színt használhat, de a korai európai színjátszásban sok szín komoly veszélyt rejtett. A régi babona szerint a kék szerencsétlenséget hoz a színésznek, csak ezüsttel kombinálva enyhíti negatív hatását. Ennek az a magyarázata, hogy a kéket a legnehezebb szépen megfesteni, ezért nagyon drága volt. Azok a színházak, amelyek hatalmas összegeket költöttek jelmezre, profit nélkül zártak, és a csőd szélére kerültek. Ha ellenben olyan jól ment a teátrum, hogy ezüst kiegészítőkre is futotta, akkor nem fenyegette őket a bezárás réme.
A sárga néhány árnyalata sem ajánlott, még nyakkendő, mellény vagy kalap részszíneként sem. A citromsárga ugyanis a moralitásjátékokban az ördög szimbóluma volt. Emiatt kötelezték a középkorban és a reneszánszban az izraelita lakosságot citromsárga fátyol vagy szalag viselésére. A zöld színtől pedig azért óvták a színészeket, mert szabadtéri játék során könnyen „beleolvadhattak” a természetbe.
A próbák határozzák meg a majdani előadást, ezért úgy tartják, hogyha a próbák alatt a színészek veszekszenek egymással vagy a rendezővel, esetleg az igazgató a rendezővel vagy a rendező a szerzővel, akkor nagy sikerre lehet számítani.
Ellenben, ha a főpróba tökéletesen sikerül, a darab valószínűleg nagyon rövid ideig fog menni vagy megbukik. Ugyanis ebben az esetben elmúlik a színészek lámpaláza, és a premierre leeresztenek. Fordítva is igaz: ha a főpróba balul üt ki, a premierre mindenki összeszedi magát. Sajnos ez a második előadásra már nem vonatkozik.
Ugyanezen oknál fogva a darab utolsó mondatát tilos kimondani a bemutató előtt, hiszen a darab még nincs kész. Persze sokszor még akkor sem…
A készülődés is egyfajta rituálé, ezért számtalan öltözői hiedelem létezik.
Vidéki színházaknál szokásos babona, hogy a színlapokat nem szabad az ágyra tenni, mert akkor nem lesz közönség.
Ha valaki cérnadarabot talál egy másik színészen, körbetekeri az ujján. A szerencsén kívül ez új szerződést is hoz.
A sminkesdoboz felborulása az ördög és a szerencsétlenség előhírnöke, de ha a púder szóródik ki, azonnal táncra kell perdülni, ezzel ugyanis elűzhetők a gonosz démonok. Nem szabad új festéket venni a bemutatóra, hiszen ha még nem tesztelték színpadon, ki tudja, hogyan fog viselkedni a reflektorok hatására.
A bűvös hetes szám sem maradhat ki a babonákból: ha a kórista eltöri a sminkeléshez használt tükröt, akkor további hét évig kórista marad.
A pávatollakat a középkorban a halálesetekkel és az ördög szemével hozták kapcsolatba, ezért mai napig kerülik használatát. Néhányan azonban a Bibliától vagy bármely más egyházi relikviától rettegnek, ezért inkább egy másik könyvet látnak el Biblia-borítóval.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
