Derkovits: A művész és kora (Magyar Nemzeti Galéria). A kiállítás július 27-ig látogatható.
Rövid alkotói időszak, hosszú emlékezet, újraértelmezett, helyrebillentett művészi pálya és sors. Talán ez lehetne a Magyar Nemzeti Galéria Derkovits: A művész és kora című kiállítás summázata. Merthogy Derkovits Gyula (1894–1934) művészete annak a – nem létező, mégis van – magyaros szokásjognak példázata, amely megmutatja, hogyan bánik a társadalom a művésszel és művészetével. Mert bár egy művészt és művészetét ki lehet sajátítani, magáénak érezheti őt/azt bármilyen kurzus és hatalom, egyvalamit soha nem lehet eltagadni: a művészeten átsütő tehetséget, zsenialitást és egyediséget.
Ezért fontos kiállítás az MNG (Bakos Katalin és Zwickl András kurátor) vállalkozása, amely letisztult múzeumi térben öt műfaj (elégia, dráma, szatíra, esszé és himnusz) köré szervezte a Derkovits-életmű bemutatását. Elsőre talán patetikus és túlságosan irodalmi megközelítési módnak tűnik ez, miközben Derkovits Gyula élete tele volt sodródó évekkel (önként jelentkezett katonának az I. világháborúba, Bécsben élt, majd hazajött), kiszolgáltatott élethelyzetekkel (a trianoni döntéstől frusztrált társadalom, romló és javuló életkörülmények, festészet és erejét meghaladó fizikai munka váltakozása). Műveiből, festményeiből, grafikáiból átsugárzó érzékenysége, gyöngesége vagy éppen dühe pontos reflexiókat adott azokra a társadalmi változásokra, amelyek az életére is kihatottak, s amelyek alkotásait ihlették.
Derkovits Gyula és művészete – Dózsa-sorozatával, csendéleteivel, hétköznapi emberábrázolásaival, biblikus témák profán értelmezésével, társadalmi problémák és mindennapi élethelyzetek misztikus, vallásos hangulatú átitatásával –, akár expresszionista, kubista vagy éppen konstruktivista megközelítésben, nem szorul rá, hogy bármilyen kor és kurzus kisajátítsa őt. Sem a múltban, sem most, sem a jövőben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
