Hogyan készül a diafilm?
Arccal a fehérre meszelt fal felé, ölükben pattogatott kukorica – néznek, mint a moziban. A hátuk mögött alápócolt diavetítőbe nemegyszer fordítva fűzöm be a klasszikusokat, amit az én hangalámondásomban ismernek meg a gyerkőceim, akik nem átallnak belenyúlni a képbe vagy árnyékszínházazni a „vetítővásznon” a lesötétített szobában.
Nagy sláger nálunk a házimozi, még ha nem is 5.1-es. De apa, mi az az olló az elején és a végén?, kérdezik minden alkalommal.
Tényleg, mi az az olló a diafilmek elején és végén? – kérdezem Lendvai Gabriellát, miközben a Budakeszi úti Magyar Filmlabor útvesztőiben kalauzol, hogy fényt deríthessek arra: hogyan is készül a diafilm. „Az jelzi a vágónak, aki egy csévélő segítségével pörgeti a sok-sok méteres elkészült filmszalagkorongot, hol kell elnyisszantania, hogy aztán beletehesse a kis dobozkába az általában 20–40 kockányi filmet” – feleli a Diafilmgyártó Kft. igazgatója, aki azt is elárulja, a klasszikus mesefilmek (például Öreg néne őzikéje) mellett a Bogyó és Babóca a legkelendőbb a diafilmes formátumban, 1800-2000 példány talál belőle gazdára évente. Közben Németh Géza digitális feldolgozótechnikus kuckójához érünk, ő állítja össze a kapott fileokból (kockányi kép plusz szöveg) a filmformátumot ún. köztes másolóanyagra digitális lézerágyúval. Innen jut sötétkamrába a szalag, ahol egy negatívhívó és -vágó gép munkáját követően már fényre kerülhet – és Balog Éva fénymegadó asztalára. Az ő feladata, hogy a negatívról pozitívra történő másolás munkafázisához beállítsa és megadja a színek egyensúlyát. Ezt, a digitális feldolgozástól eltérően, egy optikai és videós rendszer segítségével végzi.
A beállításainak konkrét lenyomata a fényszalag, ami alapján aztán már Szénási Gábor filmlaboráns állítja elő a fehérből a kevert fényt. Gábor sötétben fűzi be a kopírgépbe a szalagot, ami a folyadékhasználat miatt karc- és szöszmentes filmet eredményez. Ám a kedvünkért a Mazsola című mesefilmen bemutatja mindezt lámpafénynél is, bár, ahogy megjegyzi: „sötétben gyorsabban megy”. Ezt a gépet használta egyébként nem olyan rég a Saul fia című filmnél is.
A kopírszalag ezután Léder Sándor kezébe kerül immár egy kazettában. A filmlaboráns érkeztünkkor épp Radványi Géza mellett álldogált. De Fábri Zoltán, Huszárik Zoltán is a társaság részét képezte – a hatalmas gyártósorokat magyar rendezőkről nevezték el.
A vegyszereken és többszöri mosáson átfutó szalagokat itt fixírozzák, majd szárítják. A csigasorokon 1500 méter/órás sebességgel futnak a filmek; tanúi voltunk, ahogy a Diótörőt egy nyisszel elválasztották a Bogyó és Babóca kockáitól.
Ezután már dobozokba várják a mesehősök, hogy az említett vágóasztalra kerüljenek, ahol meseméretre vágják őket.
Diafilmszemle. Lázár Ervin klasszikusa, A négyszögletű kerek erdő, Marék Veronika meséje (Boribon autózik) és Frances Hodgson Burnett A titkos kert című elbeszélése mellett Várszegi Adél és Máray Mariann készítette Kismadár és a kóró alkotását is levetítik szeptember 22-én, délután a 12. kerületi Barabás-villában. A diafilmszemlén klasszikusok is előkerülnek: Romhányi József rímbe szedett sorait olvashatjuk Dia Dani űrutazása során, a két kismajom, Maki és Muki, netán Bálint Ágnes Brúnó kapitányának kalandjait követhetjük a képkockákon, vagy énekelhetjük az Egyszer egy királyfit is – az újonnan megjelent filmszalagok tekerésekor.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!