Tasnádi–Dinyés–Hajós: Spam operett, Radnóti Színház
Miért, hát nem mindegy? Lényeg, hogy indulatot keltsen! – kommentálja a csibefasírtból jósló augur (Csomós Mari) a keleti nyitást szürkemarha-szaporítóanyaggal megtámogató vidékfejlesztő közszolga (Gazsó György) végül is hamis uráncsempészi mivoltát – a szomszédos népek elrettentése, az ellenük való uszítás így is, úgy is célt ér. De hogy is jutottunk el idáig?
Nehéz ellenállni az alkotógárdának. Tasnádi István jegyzi a librettót, Hajós András a dalszövegeket, Rudolf Péter rendezi a műfaji paradoxont, ami egyszerre operett és nemoperett, ráadásul mindez bevallottan legális tudatmódosító szerek hatása alatt történt. P. Howard regényei ugyanis ilyenek, szellemiségük nagyban befolyásolja az általunk a humorról gondoltakat, továbbá fordíthatatlanok, tehát – előrevetítve – nemzetiek is. Könnyed és szórakoztató az első felvonás: a bolti eladó (Kováts Adél) és a lecsúszott, alkoholista tanár (Schneider Zoltán) a nagy magyar valóságból menekülve egy levélszemét – az amerikai katona, Henry és rablott 4 millió dollárja – nyomába ered a Közel-Keletre, ám az útitársakkal, kalandokkal, fordulatokkal teli útjuk során poggyászként nemcsak, hogy végig magukkal cipelik nyomorukat, de bárhova érkezzenek is, magyarokba (vagy megyerekbe) botlanak, mintha csak otthon lennének széles e világban. Pedig éppen a tájékozódással van probléma a helyzet- és jellemkomikumokra is építő, zenei, gesztusi, filmes és szövegi – könnyen fölfejthető – utalásokban, áthallásokban gazdag, fesztiválokra könnyen mozgósítható, ötletes díszletezésű operettparódiában. Nagyon nem találják a helyüket a figurák a valóságban, ezért is képzelegnek, s kreálnak pótlékokat (szerelmi vágyat).
A humoros és tetszetős, alakításokban is mutatós (Szávai Viktória szexi titkosügynökként) első felvonás után a másodikra alig marad puskapor. Dramaturgiailag és szövegileg is hiányosnak tetszik, mintha a főszereplők is eltűnnének belőle (Kováts Adél Anikóját egy cecelégy iktatja ki), s a mulatságos spamvadászatot jórészt aktuálpolitikai szatíra váltja föl, ami viszont kevés élvezeti értékkel bír, s a figyelmet sem tudja fönntartani a szálak elvarrásáig. A kétszer 70 perc helyett egy sűrű másfél óra épp elég lenne. A címmé emelt kérdés így végül állítássá válik: Spam és Turán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
