Az idei Oscar-gála legnagyobb híre számunkra a Saul fia szenzációs elismerése. Mozgókép rovatunkban szakírónk, Bálint Orsolya az elmúlt hetekben bemutatta a február 28-án (magyar idő szerint 29-én hajnalban odaítélt) Oscar-díjra jelölt filmeket. Összegyűjtöttük a filmkritikákat.

 
Oscar-gála előtt - Fotó: Rick Wilking, Reuters

Megtalálhatja itt a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv díját elnyert "Spotlight", a legjobb rendezés (Inárritu) és legjobb férfi főszereplő (DiCaprio) díját elnyert "A visszatérő", a legjobb női főszereplő díját (Brie Larson) elhozó film, "A szoba" kritikáját.
A "Big Short - A nagy dobás" a legjobb adaptált forgatókönyv díját hozta el. Ennio Morricone Tarantino "Aljas nyolcas" című filmjének zeneszerzőjeként kapott Oscart (erről a filmről Vágvölgyi B. András írt lapunkban)
A nagy versenyben erős jelöltnek számító "Carol", a "Mentőexpedíció", a Steve Jobs portréfilm és az "Ifjúság" kritikáját is itt olvashatja.



Nem hős, de hősies - Spotlight

Az áldozatok közül sokan függőségekbe és öngyilkosságba menekülnek, az okozott emberi kár felmérhetetlen. Ezért is tölt be létfontosságú szerepet az újságírás (ott, ahová a jog nem vagy csak lassan ér el), melynek presztízsét is kicsit helyrebillentik. Emellett izgalmas newsroom dráma, ahogy a számos mozaikból végül összeáll a teljes kép, amely mindvégig az újságírók előtt volt – már ezért sem érzik magukat igazi hősnek, pedig a Pulitzer- díj mellett közösségük és az egész társadalom háláját is kiérdemelték.


Majdnem a csúcson - A visszatérő

A rendező ebben az éber, üres tudatban visz végig a meditáción, miközben Ryuichi Sakamoto éteri szépségű zenéje selyemgubóként ölel bennünket. Így nézünk bele saját halálunk tükrébe, de nem azért, hogy az elmúlással megbékéljünk: a film igazi katarzisa a létezés mint kegyelmi állapot megtapasztalása. 
DiCaprio nem is beszél, inkább minden energiájával jelen van, és az ő helyzetében sokáig ez is a legtöbb. Nem a kamerába, a mi arcunkba néz, sőt eggyé válik velünk – pontosan ez van a tekintetébe írva, ezért kell neki Oscart nyerni.


Thrillerből tündérmese, szenvelgés- és csöpögésmentesen - Szoba

Anya és ötéves fia (Brie Larson és Jacob Tremblay) élnek itt 3x3 méteren, egy tetőablak fényénél, számzáras páncélajtó mögött. A kilátástalanság összepréseli a mellkasunkat, a dobhártyánkban lüktet a vér, valahányszor meghalljuk fogvatartójuk lépteit, másrészről megismerjük az anya-fiú „szerelem” elképesztően szoros, gyöngéd kötelékét, minden külső zavaró tényezőtől mentesen. Tudathasadásos állapotba visz minket a rendező Lenny Abrahamson, az eleven rettegés, az ösztönvezérelt túlélési harc és a legmélyebb szeretet és érzelmi biztonság megtapasztalása között.
A szabadulás ugyan a legfontosabb, de csak az első lépés a Világban.


Tragikus brókerbravúr - A nagy dobás

Erős a kísértés, hogy válogatott kínszenvedéseket kívánjunk a négy főszereplőnek is (akiket pompásan alakít Brad Pitt, Ryan Gosling, Steve Carell és az Oscarra jelölt, megszállottan zseniális Christian Bale), noha ők „csak” felismerték az egyértelműt, az irracionális ingatlanhitelezés mögötti hatalmas buborékot, és tették a dolgukat, vagyis keresni akartak a tudásukkal és kihasználni előnyös helyzetüket. Aligha várhattuk volna tőlük, hogy ők fékezzék meg az ekkorra már elgördült lavinát, melyért a valódi felelősök a bankok, pénzügyi felügyeletek és az emberi kapzsiság (másik oldalról pedig a sokszor felelőtlen hitelvállalás).


A haza, amit Quentin épít - Aljas nyolcas

"A haza, amit Quentin Tarantino épít, tágas, nagyívű, felelős és átgondolt, pont olyan, amire a világnak és Amerikának szüksége van ez idő tájt."


Elbűvölő vonzalom - Carol

"Nehéz is ellenállni a két főszereplő varázsának, Carol és Therese (Cate Blanchett és Rooney Mara) is sugárzó szépség, míg előbbi már a mesterkéltség határát súrolóan kifinomult, utóbbi a természetes, üde nőtípus megtestesítője, Audrey Hepburn őziketekintetével.
Rá „vadászik” a tapasztaltabb, idősebb Carol, nemes ragadozóként körözve a zsákmánya körül, mely még élvezi is a vesztét. Fenséges násztáncukban épp annyi a veszély és a drámaiság, mint abban, hogy lelepleződhetnek, vagy bármikor rajtakaphatja őket Carol rabiátus, büszkeségében sértett férje, és megfoszthatja őt egyetlen lánya felügyeleti, sőt láthatási jogától is."


Nem volt jó fej - Életrajzi film Steve Jobsról

"Újabb életrajzi film erősíti a közhelyt, hogy a nagy emberek sokszor a legnagyobb seggfejek, csak a zsenialitásukért sok minden megbocsátható, de legalább a Jobs által csak Esőembernek titulált, végtelenül szimpatikus Steve Wozniak (az első Apple-gépet megépítő fejlesztőmérnök) a végére odateszi, hogy ez nem vagy-vagy kérdés, lehet zseninek és jó fejnek is lenni egyszerre."


Fesztelen testek - Ifjúság

"A rendező Mick (Keitel) lelkesen dolgozik élete utolsó filmjén, melyet filmes, filozófiai és erkölcsi testamentumnak szán, a zeneszerző Fred (Caine) azonban hallani sem akar már az életművéről, noha maga az angol királyné küld hozzá követet, juszt sem vezényli el neki az egyik darabját. A joviális öregúr valójában haragban áll az egész világgal, feszíti a bűntudat, amiért karrierjét mindig a családja elé helyezte és az eszével élt a szíve helyett, semmibe véve mások és a saját érzelmeit. Csakhogy most már „nincs kockázat”, lassan felszakadnak az érzések is kérges szívéből, hiszen kap az élettől még egy lehetőséget, hogy válófélben lévő lánya (a csodás Rachel Weisz) mellé álljon."


Bolygónyi a küzdelem - Mentőexpedíció

"Fogadok, hogy az útra kelő űrhajósoknak már ezt a filmet is oktatják. Ha nem is a konkrét problémák megoldását, de azt megtanulhatják belőle, hogyan segít a találékonyság, a kitartás és a túlélési ösztön szinte még a lehetetlen legyőzésében is, ami a teljes emberi evolúció képlete. Talán ez a legmegkapóbb a filmben a sok lélegzetelállító űrbéli táj mellett, hogy egyszerre érezzük a múltat, ahonnan eljutottunk ide, és a látjuk a jövőt, hogy innen is lesz még tovább, ha mi már rég nem leszünk."
 

A Saul fia Oscar-díjáról cikkünket lásd itt.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!