A múlt héten a hajléktalanság problémakörét járta körbe a köztévé nemrégiben indított háttérműsora, melyet Az Este mögé dugtak el, megkímélve a korán fekvőket attól, hogy kiboruljanak a sommás körképtől.
Már azon fennakadtam, hogy miért is kellene az utcán élőknek a döntéshozók fejével gondolkodni – amint azt a műsorvezető Tari Judit Titanilla előirányozta bevezetőjében. Rendben, hogy a döntéshozóknak kellene az utcán élők fejével gondolkodni, de minek ezt a kijelentést megfordítani? Ki szorul kinek az együttérzésére?
A Nyugati aluljáróban készített zsánerképek után kamerájuk elkísérte a Máltai Szeretetszolgálat munkatársait is egy kis éjjeli körútra. A szervezet utcai gondozószolgálatának vezetőjétől megtudtuk, hogy városi legenda az, hogy a hajléktalanokat kirabolnák vagy megvernék a szállásokon, mégis több riportalany panaszkodott erre. Talán épp a pszichiátriai betegségekkel küszködők? Akik „sajnos nagyon sokan vannak köztük” – amint azt Ékes Ilona fideszes országgyűlési képviselő kifejtette. Szerinte a hajléktalanság nem, „de az, hogy valaki közterületen hogy viselkedik, adott esetben bizony lehet bűncselekmény”. Mi több, szerinte vannak álhajléktalanok is, akik „vidéken rendelkeznek ingatlannal”. Amióta tudjuk, hogy Orbán Viktor az alkotmányba íratná, ne aludhassanak az utcán a hajléktalanok, nincs min meglepődni a kormánypártiak hozzáállásán.
A riporter zsebre dugott kézzel mondta bele a kamerába: „Jócskán benne járunk a télben, és a hideg idő rengeteg pluszfeladatot ró Tél tábornokra, aki nem más, mint Bakondi György, országos katasztrófavédelmi főigazgató. Kormánymegbízottként ő irányítja a hideg idő beálltával adódott pluszfeladatok megoldását, amelynek egy nagyon fontos részét képezi a hajléktalanellátás.” Nem elég, hogy vaskos közhellyel él (Tél tábornok támad), még tévesen is alkalmazza egy nyelvtanilag is ingoványos mondatban. Miközben „Tél tábornok” semmi érdekeset nem mondott, tíz másodpercenként bevágták a riportert, aki olyan lelkesen bólogatva hallgatta, mint kiskutya a kalaptartón. Innen rögtön a „taláros testülethez” ment, de csak a bejáratig jutott, ahol a mobiljáról felolvasta azt a két hónappal ezelőtti hírt, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szabálysértési törvény azon passzusát, mely szabálysértésként kezelte a hajléktalanságot. Majd Korózs Lajos szocialista politikus szemére vetette, hogy az MSZP 2010-es választási programja hajléktalanügyben hajaz a Fidesz elképzeléseire, mire Korózs nem azt mondta, hogy ez nem igaz, hanem furcsa mód másról beszélt.
Miközben az sem derült ki, miért lenne rossz megoldás A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi szervezet által is javasolt szociális bérlakások kiutalása, végighallgathattuk, hogy a járókelők szerint a hajléktalanok koszosak, büdösek, részegesek, naplopók, és nem szép látványt nyújtanak. Végül a riporter azt kívánta, „hogy azok, akik az utcán élnek, és azok, akik a döntéseket hozzák, meghallják egymás hangját, és együtt induljanak el a megoldás felé vezető úton”. Miközben érezzük a jó szándékot, ez is csak egy újabb közhely, és a néhány elszánt segítőn kívül senki nem kíváncsi a hajléktalanok mondanivalójára. A műsor konklúziója, hogy ha nem fogadják el, ami az okosok szerint jó nekik, például nem mennek be a szállóra, hálátlanok, bolondok (elmebetegek), akiket a saját érdekükben, akaratuk ellenére is be kell vinni, mint a hisztis kisgyereket a játszótérről.
Summa, m1, január 16.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!