Hol húzódik a kötelességtudat és az elmebetegség közötti határ? Mennyire képes eltorzítani a bezártság és a monotónia egy ember tudatát? – ezeket a kérdéseket feszegeti Peter Terrin negyedik, Az őr című regénye, amely 2010-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Könnyed szórakozásra senki se számítson: sötét, nyomasztó atmoszférájú regényről van szó.
Két férfi él egy negyvenemeletes luxusapartman alagsori garázsában, feladatuk, hogy minden körülmények között megvédjék a ház multimilliomos lakóit. Az épületből nem léphetnek ki, a lakókon kívül az ételszállító az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal. Bár mindent megtesznek a megszokás ellen, rájönnek, hogy lehetőségeik végesek: a műszakok cserélgetésén kívül mást nemigen csinálhatnak. Miközben alapvető szükségleteikről sem gondoskodnak feletteseik (krumplipucoló késsel kell például borotválkozniuk), a két őr fontos embernek érzi magát, és próbál maradéktalanul megfelelni az feléjük támasztott – vélt vagy valós – elvárásoknak. Innentől nem tudni, mi a valóság és mi a paranoiás agyuk szüleménye: tényleg figyeli-e valaki, hogy végzik munkájukat, és valóban fenyegeti-e veszély az épületet?
Egy nap azonban szokatlan és baljós dolog történik: a lakók egy kivételével 24 óra leforgása alatt pánikszerűen elhagyják az apartmanházat, majd a személyzet is távozik. A két őrnek egyetlen szót sem szól senki. Elfeledkeztek róluk? Szándékosan feláldozzák őket? Válaszok híján a két ember megpróbálja megőrizni maradék ép eszét, és a mindennapi rutinba menekülni, és felkészülni minden eshetőségre.
Peter Terrin stílusa lenyűgöző. A szikár, minimalista szöveg beszippantja az olvasót, a mesteri cselekményvezetés pedig eléri, hogy kétségek között vergődjön. Kritikusai szerint Terrin „a baljóslatú részletek mestere”, úgy dolgoz ki egy-egy mozzanatot, hogy nyomasztó árnnyá váljon a szereplők fölött. A regény egyik legzseniálisabb részlete, amikor a jobbára csak élesztőt és lisztet tartalmazó ételszállítmányba egy üveg eperlekvár kerül, ami leesik, és széttörik a garázspadlón. A cukrot ki tudja, mióta nem ízlelő őrök egyetlen kiskanalukkal eszik fel a padlóról, az üvegszilánkok közül a lekvárt, és közben attól rettegnek, hogy ez csak egy teszt, és ők megszegték a szabályokat. A lélektanban elmerülni vágyóknak, az abszurd és a groteszk szemléletmód rajongóinak igazi csemege a könyv.
Peter Terrin, Az őr. Ford. Balogh Tamás, Budapest, Göncöl Kiadó, 2013. 256 oldal
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!