Unalomig ismert tézis, hogy a szex bármit el tud adni.
De ha már maga a reklám is csak erre tud építeni, akkor félő, hogy a tartalom már nem kínál túl sok izgalmat. Márpedig a Siksze, amely napjaink botránykönyvének van elkönyvelve, épp ebbe a hibába esett bele. Túl sokat ígért, míg valójában jóformán semmit sem adott. Pedig talán valóban izgalmas lett volna megtudni, hogyan alakul egy zsidó férfi szerelmi háromszöge egy szintén zsidó és egy keresztény lány szorításában.
A szerző, Gantner Ádám legújabb kötetében két előző regényének mintegy folytatásaként megírta, milyen is egy igazi kibucszerelem. Első munkája, az Ősz Jeruzsálemben Izrael bemutatása, míg a L@tor a netes társkeresők kusza világába vezette az olvasót, a legújabb kötet, A siksze a kibucok tág univerzumába kalauzolja az érdeklődőket, és egy olyan férfi szemével mutatja be ezt az életformát, aki már megjárta a netes párkeresők poklát.
Mi várja a kibucban? Elsősorban munka. Persze könnyített munka az övé, a nagy visszatérőé (aki korábban már járt itt), mivel a többi önkéntest kell felügyelnie. Aztán itt vannak a bulik, és természetesen a nők. Ez a férfi bár azért jött, hogy lehűtse dagadozó kedélyét, amellyel a nők hajkurászásába vetette magát korábban, de azért meglehetősen fogékony a női „szépségre”. Persze nem is lenne értelme ennek a regénynek, ha nem köszöntene be a szerelem (hiszen botránykönyvet ígért az előzetes kampány). Először egy dél-afrikai, elkényeztetett, milliomos zsidó, majd pedig egy szende keresztény, szlovákiai magyar lány személyében. És már meg is érkeztünk a konfliktushoz. Mert valójában bármennyire is úgy tűnik, hogy itt egy, a kibucban önmagát, saját vallásához fűződő viszonyát boncolgató férfiról van szó, Gantner tulajdonképpen a férfiak Fejős Évájaként szerelmi történettel rukkolt elő, melynek középpontjában az a kérdés áll, vajon képes lesz-e ez a Dávid-csillagot viselő férfi megbékélni a tudattal, hogy egy olyan lányba szerelmesedik bele, akinek a nyakában fakereszt lóg. Kár, hogy épp az ebből fakadó feszültség ábrázolása nem sikerült túl jól a szerzőnek.
Művészi eszközökben amúgy nem bővelkedik a regény. A lineáris történetvezetést rengeteg (sokszor semmilyen funkciót be nem töltő) visszaemlékezés, gondolatfolyam szakítja meg, amelyek rontanak a közérthetőségen. De nem csak ez nehezíti az olvasást. Végtelenül idegesítő módja a figyelem felkeltésének a dőlt betű. Márpedig abból van itt bőven. Egyrészt a visszaemlékező, monologizáló részek eleve így vannak szedve a szövegben, vélhetően, hogy elváljanak a valós eseményekről beszámoló, monologizáló részektől. A kiemelésektől hemzsegő mondatok tömkelege a regényt egy idő után súlytalanná teszi, épp ezért a tételmondatként is értelmezhető, amúgy nyilvánvalóan költői kérdésnél (Vajon teher vagy büszkeség zsidónak lenni?) – hiába kötelező dőlt betűs megjelenítés, már jóformán fel sem hívja magára a fáradt szem figyelmét. Ami tulajdonképpen mindegy is, hiszen adekvát választ amúgy sem ez a regény kell, hogy adjon.
Nem meglepő hát, ha a regény befejezése után hiányérzete támad az olvasónak (pedig a vége egy akár szépen is értelmezhető, mindenkit megnyugvással eltöltő happy end). Hiába az időnként megkapó szépséggel ábrázolt környezet, Izrael kulturális és történelmi sokszínűségének érdekes ábrázolása, ha maga a történet nem nyújt jóformán semmilyen izgalmat. Utólag szemlélve sem egészen világos, kinek és mi célból íródott ez a mű.
Gantner Ádám: Siksze. Budapest, Konkrét Könyvek, 2012. 268 oldal
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!