-

 
VH, 2018. február 10.

Amikor a főorvos felesége az első olasz autóspihenőben megkérdezte, ki látta a Bugyikáját, az egész turistacsoport visítva röhögött. Az ég szerelmére, ki lenne kíváncsi az elvirágzott főorvosné bugyikájára?

– Bugyikának ugyanis a csivavát hívják – magyarázta a kísértetarcú főorvos halkan, a nejét röstellve. – Úgy volt, hogy…

Mindenki eloldalgott, mielőtt megtudhatta volna, miért nevezték a csivavát Bugyikának.

Az utazás második napján már sejtették, hogy a főorvosék és a kutyájuk szálka lesznek mindenki fenekében. A csivava megállás nélkül rohangált a buszon, és amikor nem okádott éppen, éles hangon yap-yapolt. Leborotvált kis patkányra emlékeztetett, és a színes üveggyöngyökkel díszített nyakörve se dobott rajta sokat.

Többen megjegyezték, hogy ez is miféle főorvos lehet, ha egy csivavával buszon alvós társas útra fizettek be.

A busz elég későn érkezett Sorrentóba. Mindenki becígölt a hotelba, többen reklamáltak az idegenvezetőnél, hogy miért nincs fürdőköpeny – pedig törülköző se volt. Azután vacsora.

A hotel konyhája persze bezárt, ahogy a környező tavernák is, olyan késő volt. Csak egy kínai étterem maradt nyitva. Amikor a csoport meglátta a vörösre festett falakat, lampionokat, az embermagas ál-Ming-porcelánvázákat, mind lármázni kezdtek, hogy ez drága lesz, de az idegenvezető közölte, hogy a késés miatt a cég állja a cechet. Különben is, a kínai helyek nem drágák.

A kínai pincér megállt a főorvosék előtt és mondott valamit olaszul. Az idegenvezető éppen az étlapot fordította egy másik asztalnál.

– Dajcs! – mondta a forvos. – Sprehhen zi dajcs?

– Ja. Kein Hund – mondta a pincér, és az ajtón függő táblára mutatott, ahol piros karikában áthúzott fagylalt meg egy áthúzott kutya volt látható. – Verboten!

– Mit mond? – kérdezte a főorvos felesége.

– Asszem, hogy tilos behozni kutyát.

– Miért, mit gondol, hova tegyük Bugyikámat?!

A magyarok azt hiszik, ha szótagolva és ordítva beszélnek, a külföldi hirtelen megtanul magyarul. – Vidd ki a ruhatárba! – tagolta hangosan az asszony. Rábökött a kutyára. – De ne kösd ki! Érted? Nem bírja, ha kikötik!

A pincér sok itáliai évezred fenséges nyugalmával fogadta a hangos barbárokat. Nem tépte le a csokornyakkendőjét, nem túrt a hajába, sírva se fakadt.

– Sprechen Sie Deutsch? – kérdezte.

– Ne brekegjél itten. Egész úton okádott! Érted: okádott! – szótagolta a főorvosné.

– Éhes! – A saját szájára mutogatott.

– Adjál neki enni! Érted? – Most a kutyára bökött: – A Bugyikámnak!

A kínai pincér egészen bizonyosan nem értette, mire szolgál molett, elvirágzott európai nők esetében a bugyika, mégis ingerült lett.

– Zhongguó rén b? chi goˇu! – mondta kínaiul, majd olaszul is. – I cinesi non mangiano cane. Leggenda!

A főorvos gyöngyöket izzadva próbálta összeszedni a német szavakat, hogy elmagyarázza, mi a Bugyika-helyzet, de a pincérmegragadta a csivava pórázát és dühösen kivonszolta. A főorvosné Bugyikája yap-yapolt.

Legjobban az idegenvezető szenvedett a csoporttól. Többen megkérdezték: a kínai étteremben miért csak kínai kaját lehet kapni? Azután közölték, hogy tengeri herkentyűt nem esznek. Magyar! Ember! Nem eszik! Halat! A főorvosék ellenben olyan kínait kértek, ami nem olyan, mintha kínai lenne. Az idegenvezető tojáscsepplevest és sült rizst ajánlott.

Ahhoz képest, hogy egyszerű ételt kértek, majdnem utoljára szolgálták ki őket. Először két pincér kis kecskelábú asztalt hozott, azután a harmadik kihozta az ezüstbúrával fedett tálcát. Az egyik félreállt, a másik elegáns mozdulattal leemelte a búrát. Bugyika ott feküdt pirosra, ropogósra sütve, salátaágyon, bambuszrüggyel és zöldborsmártással körítve.

– Én mondtam nekik – magyarázta később olaszul a még mindig fölháborodott pincér az idegenvezetőnek –, hogy rosszindulatú legenda. A kínai ember nem eszik kutyát. De ezek ragaszkodtak hozzá. Mutogattak a kutyájukra meg a szájukra, hogy ők bizony kutyát akarnak enni.

Pedig a szakács nagyon elegánsan szervírozott: a főorvosné Bugyikájának üveggyöngyös nyakláncát finoman a kutya alsó fogsorára akasztotta, és a fülébe is dugott két csokor nagyon friss petrezselymet.
 

Címkék: magyar irodalom

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!