Szembenézés. - Korabeli prózai és versbetétekkel tűzdelve a két világháború közötti korszak történéseit, traumáját, zenei világát és humorát eleveníti fel a Zsidó mezőkön – Zsidó mezőkről című kamaraszínházi előadás a fővárosi Bálint Házban. Az író-rendező Garai Róbertet faggattuk.

 
Garai Róbert - Fotó: Szigetváry Zsolt, MTI

– Kissé furának találom az előadás címét, mire utal?

– A mezők a zsidóságra jellemző helyszíneket jelölik: a zsinagógát, a könyvtárt és a kávéházat. Mindhárom olyan szellemi tér, ahol megjelenik a művészet, az irodalom és a humanizmus eszméje.

– Mi alapján válogatta a korabeli szövegeket?

– Majd’ egy évig bújtam a könyvtárakat, levéltárakat, hogy a zsidótörvényekhez társítható verseket, prózákat, újságcikkeket megleljem. Mivel az első zsidótörvényekkel kezdődő korszakot még nem vitték színpadra a korabeli irodalmi és társművészetek reflexióival együtt, újszerűnek mondható az előadás – így ad korképet. Ki hinné például, hogy a numerus claususról vers született? Van ilyen, Somlyó Zoltán írta. De a válogatott anyagban megjelenik még szerzőként például Lesznai Anna, Nagy Imre, az Ojság című lap főszerkesztője, vagy felbukkan Molnár Ferenc is. Vannak megzenésített versek is, sőt a növekvő náci befolyást tánccal ábrázoljuk.

– Kikhez szól az előadás elsősorban?

– A harmadikos-negyedikes középiskolásokhoz. Elhívtunk középiskolai, gimnáziumi igazgatókat, magyartanárokat is. Kettős cél vezérelt: egyrészt emléket állítani a holokauszt 70. évfordulójának és elhurcolt őseinknek, másrészt a diákoknak a zsidóság szemszögéből megmutatni és közelebb hozni az eseményeket úgy, hogy az érzelmeikre hasson.

– A hatáskeltésben mik a legfőbb eszközeik?

– Elsősorban a nagyszerű színészek. Mindegyikük humanista, filoszemita, mélyen átélik a kor tragédiáját. A numerus claususról diskurálva egy képzeletbeli palánkot húznak fel, fal mögé „szorítva” a nézőket. Fontos tudatosítani: a holokauszt nem a deportálásokkal kezdődött, hanem a zsidótörvényekkel. Nem csak a retorika szintjén kellene szembenézni a múlttal. Amíg ez nem történik meg, csak árkok lesznek. Hegedűs D. Géza, a narrátor kérdezi: „Hogy történhetett meg velünk?” Ez pontosan visszaadja azt, hogy ez nemcsak a zsidóság tragédiája, hanem mindenki ügye, a teljes magyarságé, az egész világé.

Következő előadás: március 19.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!