W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amire vágytok, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
Ilyen szomorúra kerekedett vígjátékot ritkán látni. De hát Bocsárdi László rendezése világunkat tükrözi csupán. Előzetes várakozásunk kibicsaklik tehát; magukat a hősöket is „elárulják” a színészek azzal, hogy kiszólva a játékból, bemondják saját nevüket. De a sepsiszentgyörgyiek rendhagyó szerepértelmezésekkel is meglepnek. Orsino herceg nagyra nőtt gyerek, aki nevelés híján megrekedt a vágy és akarás szintjén.
Az érzelmi deficites, narcisztikus pózokban tetszelgő hősszerelmest Mátray László lehengerlő öniróniával adja. Vágyottja, Olivia (az unikálisan játszó Szalma Hajnalka) érzelmileg kora vesztese. Méltó fél nélkül légüres térben téblábol csupán – még a forgószínpadot is megállítja egymaga, s mozdulatlanná dermeszti e megalkuvásra képtelen, törékenységében is erős nő. A virtuóz játékos, Pálffy Tibor szolgalelkű hivatalnoka (Malvolio) itt pszichopata figura. Ahogy a világot leigázó rocksztárrá képzelgi magát e konszolidált szürke eminenciás, az több mint nevetséges. Valódi hatalommal soha nem rendelkezett, ám már álmodozásában is visszaél vele. Amikor azonban megalázva s celofánnal gúzsba kötve szedálják le e hatalommámortól megbuggyant kisembert, már nem tudunk szívből nevetni megleckéztetésén.
Amikor a többség rátámad egy veszélytelen nyomorultra, s csúfondárosan pellengérre állít egy gyeng ébbet , valahogy reflexszerűen görcsbe rándul a gyomrunk. Nemes Levente fanyar bolondja, ahogy sanzont énekel, Kovács Kati világoskék pilótaruhába bújtatott tiszta lelkű Violája mélyíti az élményt.
Mindeközben a redőnyszerű fallal kettéválasztott színpad rendre kifordul, befordul – a szereplők előtűnnek, majd hirtelen eltűnnek. Gyakorta nem az a látvány jön, amire számítunk; az epekedők meg egymástól szétválasztva gubbasztanak. Egy szerencsés pillanatban kinyílik e jin-jang fal, és résein keresztül átjárhatóvá válik. A happy endben azonban már hiába kapja meg ki-ki, akit akart, ekkorra már mindenkiben ott a becsapottság érzése és a csalódottság emléke. A boldog vég így szintén látszatnak bizonyul csupán.
A Vízkereszt, vagy amire vágytok – egyedüli határon túliként – bekerült az idei POSZT versenyprogramjába, ahol az előadás jelmeze, Adriana Grand munkája a legjobbnak ítéltetett. Bocsárdi László a nemrég záruló Kisvárdai Fesztiválon pedig életműdíjat vehetett át.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!