A favelákban felnövő gyerekek helyzete kilátástalan, többnyire csak a csavargás, bűnözés és a tudatmódosító szerek használata marad számukra. Az angol Felicity Simpson és a columbiai Fabio Covo 1995-ben cirkuszművészeti iskolát alapított, hogy a columbiai Cali nyomornegyedeiben lakó utcagyerekeknek kitörési lehetőséget kínáljanak.
Cirkuszi mutatványokat tanítanak nekik, a legtehetségesebb és leglelkesebb gyerekeket pedig meghívják a négyéves Samán cirkusziskolába. A tanintézet a Samán nevű fafajtáról kapta a nevét, amelynek szélesen elterülő lombkoronája mindenkinek árnyékot ad, akárcsak a cirkuszsátor.
A nyomornegyed fiai könnyen tanulnak, mert nem félnek semmitől.
A Fővárosi Nagycirkusz porondjára érkező fiatal kolumbiai artisták mind ezt az utat járták végig, míg Európa-szerte ismertté váltak. Az Urban Circolombiában a hagyományos cirkusztól eltérően nem véletlenszerűen követik egymást a műsorszámok, hanem tudatosan felépített történetre fűzik fel azokat. Az akrobatikus mutatványok a Cali-beli sikátorok bandaháborúit, a feketék és fehérek szembenállását, az erőszakot, az utca íratlan szabályait járják körül.
A legszebb jelenetben a fiúk ruhával és kalappal ékesített csontvázlányokkal táncolnak (az artisták között csak két lány van), akik mintha a voodoo halálisten, Papa Legba női megfelelői lennének.
A számok alatt élő zene – rap és reggaeton – szól, amit a két „bohóc” énekel, ez adja a nyüzsgő kavalkád ritmusát. A nőkkel azonban nem tud mit kezdeni ez a világ: egyikük félelmetes ostoros rabszolgahajcsárként lép fel, majd egy pillanatra mintha angyallá változna, a másik részt vesz a férfiak csatározásában, de önálló szerep nem jut nekik.
Furcsa módon ez a cirkuszi előadás többet mond az erőszak természetéről és az állandó fenyegetettséggel való együttélésről, mint számtalan ezzel foglalkozó tanulmány és dokumentumfilm.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
