A brémai Freimarkt (szabadpiac) Németország legrégebbi népi fesztiválja. Az elsőt 1035-ben rendezték meg II. Konrád német-római császár engedélyével. A kéthetes őszi vásár éppen a Grimm testvérek idejében, az 1800-as évek elején alakult át össznépi vigalommá körhintával, vattacukorral és sok-sok muzsikussal.
Ide tart a kivénhedt szamár, vadászkutya, kakas és macska – bár ez A brémai muzsikusokban sohasem hangzik el –, hogy újsütetű zenekarukkal szerencsét próbáljanak. A Budapest Bábszínház ötletesen modernizálta a mesét: a betyárok biciklit lopnak, hogy körbejárhassák a falvat, a molnár nem bunkóval kívánja letaglózni öreg szamarát, helyette vágóhídra küldené, és a kutyát sem az agyonütés veszélye fenyegeti, gazdája inkább az árok szélén hagyja. Veres András rendező az eredeti zenekari felállást is megváltoztatta, a szamár itt harmonikázik lantpengetés helyett, az éneklő kakas dudál, a nyávogó macska gitározik, egyedül a kutya őrizte meg dobját. A hangszercsere gyakran előfordul a különböző adaptációkban, az 1989-es spanyol rajzfilm készítői például teljes dzsesszzenekart álmodtak meg trombitával, gitárral, dobbal és szaxofonnal.
Teszárek Csaba kiválóan jelzi a muzsikának alig nevezhető kezdeményezést, zenéjében néha ugyan felvillan a dallam szikrája, de aztán gyorsan el is tűnik. Az állatok szerethetők még akkor is, ha a bábfigurák nem tökéletesek. A törpevizsla és a fémkakas (aki egy templomtornyon is megállná a helyét) jól illik a darabba, a szamár azonban kötözött sonkához hasonlít, a macska egyik felmenője pedig egész biztosan a Rózsaszín Párduc lehetett.
Ellenben a hatalmas kirakós elemekre emlékeztető, tologatható díszlet (Mátravölgyi Ákos) annyira magára vonja a tekintetet, hogyha semmi sem történne a színpadon, akkor is csendben elüldögélnénk a nézőtéren.
A négy muzsikust első szereposztásban játszó színész egytől egyig hiteles, bár a gyerekelőadásokon kötelező szép artikuláció kicsit levesz az alakításukból. A két rabló (Pethő Gergő és Tatai Zsolt) viszont egyszerűen lenyűgöző. Egy pillanatra sem torpannak meg, minden mozdulatuk és hangjuk mulatságos, még a rémes állatkínzás ellenére is – amire ezúton szeretném felhívni az állatvédő szervezetek figyelmét – kedveljük őket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
