Az élelmiszer-pazarlás a jólét legbiztosabb jele. A világon évi 1,3 milliárd tonna élelmiszer – az emberi fogyasztásra szánt mennyiség harmada – landol a kukában. Egyre kreatívabb megoldások születnek, hogy ez ne így legyen.

 
Németh András Péter felvétele

Magyarországon picit jobb a helyzet, hiszen spórolós, sok szükséget megélt nemzet vagyunk, mégis átlagosan személyenként 40 kiló élelmiszert semmisítünk meg évente a Tudatos Vásárló magazin becslése szerint. Ennyi elpazarolt ételből nem csak kétszer jól lehetne lakatni a világ összes éhezőjét, de csökkenne a környezet terhelése és még az élelmiszerárak is.

Világszerte sokan odafigyelnek már erre, a kis közösségi kezdeményezésektől az éttermeken át a tévészakácsokig. Még a konyha istennője, Nigella Lawson is szívesen mutat be műsorában olyan trükköket, hogyan használjuk fel okosan a reszlit: a maradék sült húsból salátát vagy szendvicset, szottyadt gyümölcsből kompótot, szikkadt péksüteményből kenyérpudingot készít. A rósejbnit sem bő olajban, hanem a sütőben süti. Azt már csak feltételezem, hogy talán a száraz kenyeret is lereszeli zsemlemorzsának, ahogy nagyszüleink tették. És amilyen ínycsiklandóan főz, kizárt, hogy ne akadna jelentkező még a tányérok alapos kinyalogatására is a mosogatás előtt. Nemrég a Reuters hírügynökség adott hírt arról a sydneyi japán étteremről, ahol 30 százalék kedvezményt kap a számlából, aki nem hagy maradékot a tányérján. Csak a wasabit (a csípős japán tormát) nem kötelező megenni, és külön felhívják a figyelmet arra, hogy a díszítés is az étel része, tessék elfogyasztani, ezzel járulva hozzá a környezet védelméhez és világunk fenntarthatóságához. A szigor ugyan nem mindenkinek tetszik, de legalább annyi vendéget nyertek vele, amennyit sikerült elrettenteni.

Nálunk a Magyar Élelmiszerbank Egyesület indított szemléletformáló programot „Esélyt az ételnek” címmel. Eszerint az első lépés a tudatosság útján, ha megfigyeljük, esetleg meg is mérjük, valójában mennyi ételt dobunk ki. Ha ezzel kellően sokkoltuk magunkat, már sokkal jobban figyelünk a bevásárlásnál, és arra is, mit rejt a hűtőszekrényünk. A legtöbb étel ugyanis ezen a parkoló pályán éri el a szomorú sorsát, innen kerül bontatlanul vagy félig megcsócsáltan a szemetesbe. A szavatossági időt azonban nem kell szentírásnak venni, hiszen az a darab sajt többnyire nem az adott napon, az éjféli harangszóra növeszt lábakat. A másik élelmiszertemető a fagyasztó, bár innen jobb eséllyel kerülnek elő még fogyasztható falatok. Főleg, ha kisebb adagokat teszünk el, netán még fel is címkézzük őket, a későbbi azonosítást megkönnyítendő. A hús az egyik legdrágább, és egyben leggyorsabban romló étel, érdemes rá különösen odafigyelni. Vegetáriánusoknak elég azt észben tartani, hogy ne pakolják egy kupacra a zöldséget-gyümölcsöt, mert egymáshoz érve könnyen megbarnulnak, rosszabb esetben összerohadnak.

Érdemes olyan típusú ételmentő ötleteket vadásznunk (például az eselytazetelnek.hu és a tudatosvasarlo.hu, valamint németül és angolul a tastethewaste.com vagy a lovefoodhatewaste.com internetes oldalakon), mint hogy a répákat ráncosodás ellen tegyük vízzel teli edénybe, a saláta pedig papírzacskóban marad sokáig friss. A már menthetetlennek tűnő ételeket sem feltétlenül szükséges a szeméttelepre küldeni: egy komposztáló segítségével legalább egy részét visszajuttathatjuk a természetbe annak, amit elvettünk tőle.

Ha pedig nagyobb mennyiségű, még fogyasztható étel marad a nyakunkon, az Élelmiszerbankon keresztül eljuttathatjuk a rászorulóknak. Vagy helyezzük gondosan becsomagolva, kis cetlivel ellátva a kuka mellé. Mert ahogy az angol mondás is tartja: ami az egyiknek szemét, a másiknak kincs.

 

A Tudatos Vásárlók Egyesülete honlapján hasznos tanácsokkal látja el azokat, akik szeretnék megelőzni az élelmiszer-pazarlást. „Ne légy impulzusvásárló!” – szól a figyelmeztetés, amely nemcsak arra az ősi bölcsességre vonatkozik, hogy ne menj éhesen bevásárolni, de az akciós áruk felhalmozásától is véd. Régi, bevált módszer a bevásárlólista szerkesztése, a vásárlás megtervezése. „Tudd, hogy milyen étel van otthon!” – hangzik a második tanács, amely az ételek áttekinthető és lejárat szerinti elrendezésével egészül ki. Az utolsó felszólításon akár meg is sértődhet egy vérbeli háziasszony vagy rosszabb időket megélt nagymama: „Legyen otthon olyan tartós élelmiszer, amelyeket maradékokkal kombinálva új ételeket készíthetsz!”, de nem érdemes. Inkább szerezzünk be egy praktikus szakácskönyvet, ami elárulja, hogyan csináljunk a maradék tejbegrízből mákos tésztát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!