Tartós testbérlet

A szerves anyaggal mindig csak a baj van: hiába az emberiség egyik legragyogóbb lángelméje valaki, ha a gazdateste igyekszik kilökni magából. Vajon hol kezdődik az énünk, és a test tényleg csak burok-e, melyet le lehet vedleni, akár az állatok az elhasznált bőrüket? Egyáltalán képes-e az elme az ösztönös és biológiai programját teljesítő test tökéletes irányítására – különösen, ha ez a test nem a sajátunk?

Tarsem Singh (A sejt, Zuhanás) új filmje egyszerre filozofikus sci-fi a halhatatlanság beláthatatlan következményeiről és atomkemény akcióthriller, mivel a mesterséges élethosszabbításra kínált tartós testbérlet teljesen illegális, dollármilliárdos üzlet. Bár a neves építész (Sir Ben Kingsley) kapiskálja ezt, mikor belemegy az elméje áthelyezésébe egy fiatal katona (Ryan Reynolds) testébe, még sincs más esélye, mert a rák elevenen felfalja. Az apróbetűs részt csak utóbb osztják meg vele, részben pedig (nem) saját bőrén tanulja meg, hogy az őrült tudósoknak nem szabad kérdéseket feltenni.

Mint a nagyratörő és magasztos ideák többsége, a halhatatlanság elérése is a kisszerű és kapzsi emberen – no és az ego megkerülhetetlenségén – bukik meg, majd épp ez teszi végül egy csavarral lehetővé, csak más minőségben. Az angol cím (Self/less) egyszerre jelenti önmagunk elvesztését és az önfeláldozást is, utóbbiról pedig kiderül, hogy a halhatatlansághoz vezető út leglényege.

A film minősége hullámzó, feszes és dermesztő, majd kissé elnagyolt részekkel, pár kínosan hamis és szükségtelenül erőszakos (egy nyolcéves gyerek szeme láttára eljátszott) jelenettel, mégis izgalmas utazás az elme és a test eleddig kifürkészhetetlen univerzumába, bár a halhatatlanságot nekik sem sikerült megcsípniük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!