Távkapcsoló - Banánok közt - Kicsi ország, kicsi Kína, Spektrum
A városi legendákon kívül szinte semmit sem tudunk a ’90-es évek eleje óta hazánkban élő, tízezer fős kínai kolóniáról. Nem feltétlenül érdektelenségünk okán, hiszen a Spektrum új saját gyártású sorozatából kiderül, mennyire zárt közösségekben élnek. Feltárul előttünk egy igen kiterjedt párhuzamos társadalom, amelyben külön buliznak, fociznak, ünnepelnek, imádkoznak, szerencsejátékot játszanak, és saját orvosaikkal gyógyíttatják magukat. Szinte mindent exportálnak otthonról, talán ezért sem erős a kulturális kölcsönhatás.
A „kötelező” kérdéseken túl, mint hogy miért nincs nálunk kínai temető (mert aki teheti, hazaviteti a halottai hamvait), vagy mennyire autentikusak a mi kínai éttermeink (semennyire), személyes történetekkel visznek minket közelebb kínai honfitársainkhoz. Kissé szélsőséges, de egyformán érdekes példákon keresztül, mivel – a magyar tévében először – megszólal a lao ban, azaz a „nagyfőnök”, aki évi négymilliárd forint adót tesz az államkasszánkba, és a legszegényebb piaci kiskereskedő is, aki nagy álmokkal jött ide, de már hazamenni se mer, annyira fél az „arcvesztéstől”, így itt ragadt a magyar munkarabszolgaságban.
Bár a sorozat arra fókuszál, miben különböznek tőlünk – például sokkal inkább munkamániásak, kedvesen babonásak, és „könnyebben” bízzák a gyermekeiket a nagyszülőkre vagy dadákra –, ezek mégis apró eltérések ahhoz képest, hogy ők is csak élni vágynak, boldogulni és gondoskodni a szeretteikről, mint minden ember.
Érdekes, hogy még külön kis univerzumukból is nyitottabbak felénk: az itt felnőtt „banángeneráció” („kívül sárga, belül fehér”) szívesen fogadja be családjába a magyarokat, míg nekik több konfliktus jut az új rokonsággal. Pedig egy friss finnugor őshazaelmélet szerint mi is Mandzsúriából indultunk, tehát akár még a magyar narancsról is kiderülhet, hogy az is egyfajta banán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!