Távkapcsoló: A szemek szavaztak

A hipnotikusan szép szemű fiatalember hiába vett fel remek humorérzékkel napszemüveget utolsó produkciója alatt, ettől még sokan fogják úgy gondolni, hogy nem a fülével szavazott rá a közönség. Pedig őt hallgatni is élmény, a kellemes külső csak ráadás, és inkább legyen hálás érte, mint hogy attól féljen, hogy ez alapján ítélik meg.

A döntősök közül Gájer Bálint a legtechnikásabb, a „veterán” énekes, de neki a kisugárzása nem volt meggyőző, vagy a képernyőn nem jött át. Igazságtalan számon kérni rajta, hogy ha olyan jó énekes, miért nem futott be az elmúlt 10-15 évben. Nem mindenki ugyanabban a tempóban fejlődik, nem egyforma lehetőségeket kap, sokszor pedig csak szerencse dolga, hogy nem jut neki párnak egy éppoly tehetséges rivális. Nádor Dávid volt a legjátékosabb a négyesből, de nincs akkora egója, és talán ambíciója sem, mint egy szólóénekesnek. Kicsit meglepett, hogy csak a negyedik lett Weisz Viktor. A karakterében Tabáni Istvánra emlékeztető, civilben ács énekes manírmentes, érzelmes előadásával képes megkönnyeztetni a közönséget a magyar dalkincs legszebb darabjaival, mint a Valaki mondja meg, az Emlékül, vagy a Nagy találkozás. De még mestere, Somló Tamás sem tudott enyhíteni önbizalomhiányán, azt sem mutatta ki, hogy hinne benne.

Amennyire a szedett-vedett kisfilmekből meg lehet ítélni, Somló ellazázta a feladatot. Malek Andrea joggal tette magasra a mércét például a „stabil szólamtartást” illetően, csakhogy a közönség könnyen átlendül még azon is, ha egy énekes tesz az ütemre meg a hangnemre, ha emellett más képességei egyedülállóak. Caramel emberileg is sokat adott versenyzőinek, de félidőben mintha elengedte volna a kezüket. Talán túlságosan a lelkére vette, hogy „sorsokról” dönt, és emiatt indulatos kritikákat kap. Mező Misi viszont szívét-lelkét odaadta énekeseinek, és tartotta magát ígéretéhez, hogy nemcsak mesterük, hanem apjuk is lesz. Ha épp nem a hónalját kellett néznünk – bár ez Lakatos Márk, a stylist bűne –, akkor elszólta magát élő adásban (most is mondta, hogy halvány fingja sincs). Senki se vette komolyan, hiszen hol van ő presztízsben, vagy karrieréveket tekintve mestertársaitól, ám a végeredmény is bizonyítja, ő csinálta legjobban a dolgát.

Noha a magyar The Voice meg sem közelítette a brit vagy az amerikai változat sikerét, a döntőre sikerült összerakni a korábban sokszor csapnivaló hangosítást, és Nádor Dávid és Bangó Margit duettjét kivéve a produkciókat sem nyomták agyon a tánc- és látványelemek. Szulák Andreát leszámítva nem volt jó döntés a duettpartnereket a Nagy Duett hamarosan induló 2. évadából beerőltetni a műsorba, és hiányzott az az apró figyelmesség is, hogy a számok alatt kiírják a dalszerzők nevét. Szabó Kimmel Tamás rengeteg nyelvbotlása ellenére is szerethető műsorvezető. Gegnek szánt Twist and Shout performanszától kezdve fokozatosan emelkedett a színvonal, a mesterek és tanítványaik közös produkcióján át a sztárvendég LGT fellépéséig.

Kötelező frázis egy tehetségkutató fináléjában, hogy mindenki nyert, aki itt lehetett, de egyelőre Weisz Viktorban látom, hogy ha folytatja ezt az utat, a dalait játszani fogják a rádiók, és a lemezeit szívesen veszik majd – bár nem pont az a korosztály, aki fejenként két feltöltőkártyát elnyomott Pál Dénesre, akit legközelebb az m1 A Dal című eurovíziós válogatóműsorában lehet előretolni.

The Voice – A Döntő, TV2, január 25.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!