Áramfüggő világban élünk, és már egy pár perces áramkimaradás is kizökkent bennünket kényelmes kis világunkból. Mi lenne velünk egy évtizedekig, vagy akár örökké tartó, világméretű áramszünet esetén? Ezzel a gondolattal játszik el a Revolution amerikai tévésorozat, mely az utóbbi hetek legnézettebb műsora volt nálunk – a mindenkor verhetetlen Barátok közt mögött.

Tizenöt évvel járunk az áramszünet kezdete után, egy könyörtelen posztapokaliptikus világban. A jogrend megszűnésével egyidejűleg eltűnt az emberélet értéke, sokan gyilkolnak az élelemért, a fegyverekért, vagy kénytelenek megtenni önvédelemből, mert akit életben hagynak, őket ölheti meg. A technika a középkori szintre esett vissza, a földművelésen kívül lehet íjjal vadászni, karddal harcolni, lovon, szekérrel vagy gyalog közlekedni. Mégis mindenki jól fésült, csillogó fogsorú, tiszta ruhákat és menő, cipzáras bőrdzsekit hord, de manapság kár ezen fennakadni, mikor a történelmi témájú sorozatokban is csak fényesre borotvált lábú nőket látunk.

Érdekes téma a világ újrafelfedezésének lehetősége, és számos kérdés is felmerülhet bennünk, hogy mi van a dinamókkal, a gőzgépekkel, a nap- vagy a szélenergiával? Nem is kellene mindent nulláról kezdeni, akkor miért nem igyekeznek újra felépíteni a régi világot, hiszen az elektromosság jelensége nem szűnt meg létezni. Csak arra gondolhatunk, hogy az áram valójában a hatalom eszköze, erre utal az is, hogy az anarchiából kiemelkedő katonai csoport, a Milícia – élén a zsarnoki Monroe tábornokkal – mindent megtesz, hogy az áramszünet okát kiderítse, és így magához ragadja a hatalmat abban a fordított világban, melyben a régi Egyesült Államok és az általa jelképezett értékrend hívei „a lázadók”.

A későbbi részekben talán megkapjuk a válaszokat, egyelőre azonban úgy tűnik, az írók nagyot kockáztattak azzal, hogy – talán a még hatásosabb fordulatok érdekében – visszatartottak fontos alapinformációkat, mert így a nézők egy része logikátlannak, elnagyoltnak érezheti a történetet, és idő előtt el is mehet a kedve tőle.

Bár a végső titok az, hogy ki és miért kapcsolta le a világméretű kapcsolót, a megfejtésig még drukkolhatunk a „jók” több kisebb csapatának, az idealista és humanista lázadóknak, és általában véve az emberiségnek.

Több szálon és több idősíkon haladunk, visszaemlékezések is segítenek a karakterek történetének kifejtésében és jellemük árnyalásában. A gyakorlott sorozatszínészek többsége ügyesen játszik és nem fekete-fehér figurákat alakít, a főhősök közül egyedül Tracy Spiridiakos bájos ugyan, de már zavaróan hamis, amin csak tovább ront sipítozó szinkronhangja.

A sorozat talán legnagyobb erénye, hogy megkérdőjelez számunkra most (még) magától értetődő dolgokat. Például, hogy a pénz a bankban nem ér semmit, ha nincs ATM, és már bolt se, ahol el lehetne költeni. Vagy hogy már szinte csak telefonnal fotózzuk a szeretteinket, ám egy áramszünet esetén többé már nem tudjuk a kezünkbe venni és megnézni a képeket.

Revolution, RTL KLUB, csütörtökönként

Címkék: kritika, távkapcsoló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!