Ezt is megértük: folytatódik az olaj, a vér, és a whisky sagája, melyben Texas állam fővárosa megint csak távoli díszlet a gazdagok és szépek erkölcstelen játékaihoz. Az új Dallas pazar visszatérés a tévésorozatok történetének legnépszerűbb gonosza, Jockey (Larry Hagman), a jóságos, idealista Bobby (Patrick Duffy) és az immár emancipált Samantha (Linda Grey) számára. Míg Ray Krebbs (Steve Kanaly) és Lucy (Charlene Tilton) feltűnése Christopher esküvőjén csupán afféle arcvizit volt, a triumvirátus azonnal a kezébe vette az irányítást a sorozatban.

Jockey gurulós járókerettel is a texasi olajvállalkozók báljának császára. Samanthának most is olyan lehengerlően bókol, hogy a nő talán megint megbocsátana csapodár exférjének, pedig hogy örült(ünk), mikor végre megszabadult tőle. Míg ők néhány mondatukkal is istenek a képernyőn, a javarészt a Született feleségekből szalajtott, új generációs Ewingok sápadt és vérszegény földi halandók hozzájuk képest. Holott őket is ugyanaz a rossz vér hajtja – ahogy a családi békéért máig rendületlenül harcoló Bobby többször is megjegyzi –, amelyben tudvalévőleg olaj is csörgedez – ezt pedig Jockey mantrázza.

Bár már az első részben alaposan lelombozzák a nézőket – Bobby rákos, Jockey katatón depressziós –, szerencsére hamar kiderül, hogy fél kisujjukban is több a karizma, mint csélcsap, aranyifjú örököseikben, akikre egy békésen legelő marhacsordát se lehetne rábízni, nem hogy Southfork Ranchot vagy a Ewing Olajtársaságot. Pedig a már felnőtt „kis Johnny” (Josh Henderson) és Bobby fogadott fia, Christopher (Jesse Metcalfe) között is minden ideális lenne egy izgalmas családi viszályhoz, ami a sorozat mindenkori drámai rugója. De kevesek még ők ehhez, a nők is madzagon rángatják mindkettőt, ami Jockyval, de még Bobbyval sem fordulhatott volna elő.

A női közönséget talán sikerült egy időre lekötelezni a jóképű, kisportolt testüket és hófehér mosolyukat villogtató Ewing fiúkkal, ám a mai sorozatdömpingben hamar felélhetik szexepiljüket, de még a korábbi, legendás hírnév jelentette tőkét is. Egyelőre túl sok szálon fut a cselekmény, és egyik sem igazán drámai, veszélyes vagy titokzatos. Az anakronizmusok legalább szórakoztatóak, például mikor Johnny kiadja az ukázt: „nyergeljetek fel”, majd az egész kompánia terepjáróval megy ki a birtokra.

Kissé erőltetett szál az alternatív energiát sztárolni épp ebben a történetben. Akármennyire is támogatnánk, a Ewingok hülyén néznének ki szélerőművek árnyékában elektromos autókkal száguldozva. Christopher máris kész bohóc, ahogy a szárazjégbe áztatott metángombócával házal a countryklubban. De talán Johnny talál még pár ezer gallon olajat a föld alatt, amitől apja vérszemet kap, és elhajítja a járókeretet, majd jól befűt Bobbynak, aki beígéri nekik életük legnagyobb háborúját az Ellie mama által féltve óvott földért, és egy időre megint oda a nagy családi megbékélés. Ez az igazi, hamisítatlan Dallas, amitől Jockey szemében felcsillan a régi tűz, bennünket pedig elfog az ismerős bizsergés, mikor kajánul azt mondja: „te sem hitted, hogy minden olajamat egy hordóba teszem!”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!