Mint a Muppet Show-ból a két öregember, úgy károg és vihorászik kárörvendően Gajdics Ottó és Kálomista Gábor a Hír Tv Páholy című kulturális pletykarovatában. Pedig Bakács Tiboron élcelődni, és a rajta, mint a „szalámitolvajok védőszentjén” kuncogni akkora hőstett, mint egy gyerek előtt egyedül megenni egy egész tábla csokit.
A Lánchíd Rádió főszerkesztőjének és országos cimborájának Kertész Ákos is csak egy „szenilis vénember”. Nekik ugyan mindegy, hol tölti utolsó napjait – de Kálomista azért beszól, hogy „csak gratulálni tudok a kanadaiaknak”, amiért politikai menedékjogot adtak az írónak, és végül Gajdics se bírja megállni, hogy ne tegye hozzá: „jobb így mindenkinek, hogy ő ott van”.
Üzengetnek a Magyar Narancsnak a róluk szóló írást olvasgatva, Gajdics saját cikkéből is idéz: „az a mondatom, hogy már látom magam előtt, ebben a nagy törekvésben, amikor el próbálják mosni a nemek közti különbséget, amikor Heller Ágnes Konrád Györggyé maszkírozva Lukács György filozófiájának feminin jellegéről beszél. Ez üthette ki a biztosítékot, mert hát ezek a személyek érinthetetlenek a balliberális oldalon” – mondja gúnyos mosollyal. Majd buzgón egyetértenek Szőcs Gézával, aki szerint sem Nyáry Krisztiánnak, sem másnak nincs joga, hogy egy olyan közismert, a nemzet életében jelentős költőt, mint Kölcsey, „tortúrának” tegyen ki, teljesen mindegy, hogy vél-e felfedezni homoerotikus tartalmakat a költészetében. Hellerrel, Lukáccsal viccelni is lehet, de Kölcseyről bármi olyat feltételezni, ami nem illik bele a kánonba, már blaszfémia?
Ezután a nemzet művésze díjról csevegnek, melyről Bakács írt jegyzetet a Nyugat.hu-nak. Noha Gajdics megjegyzi, távol álljon tőlük, hogy más pénztárcájában kutakodjanak, valójában csakis Bakács rászorultságát vitatják, mivel eleve nem értették cikkében az iróniát, hogy miért találná magát alkalmasnak egy ilyen díjra. „Annyira nincsen pénze, hogy erre rászorul, hogy kvázi koldulás formájában bejelentkezzen egy művészeti díjra. Agyrém! (…) Én nem vagyok egy Deutsch Tamás, de megkérdezem, ki ez a Bakács? Miért kell nekünk egyáltalán vele foglalkozni?” – fakad ki Gajdics. A kérdés jó, mégis képtelenek elengedni a témát, mint pitbull a gatyaszárat. „Nem hiszem, hogy rá van szorulva, hogy most olyan rossz körülmények között él, de lehet, hogy rosszul gondolom” – magyaráz Kálomista. „Bakácsot elkapták. Nem csak szalámit lopott. És most próbálnak belőle nemzeti hőst faragni? Undorító, gusztustalan!” – háborog Gajdics. „Van egy bizonyos szint, amit ott se mernek, de én már semmin se csodálkoznék” – helyesel vészjóslón a producer.
Így háborognak, saját szottyadt poénjaikon nevetgélve, bizonyára abban a hitben, hogy a nézők is velük együtt kuncognak, milyen jól odamondtak az undorral kiejtett „balliberálisoknak”. De minek ülnek a Páholyba, ha csak bokamagasságból akarják látni a világot?
Páholy, Hír Tv, november 18.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
