Nyilvánvalóan a fiatal (lány) közönségnek szánták a két megasztáros minititán, „2012 férfihangja” és jóval korábban kiesett országos cimborája, Nagy Kristóf Bozont a héten indult, rendhagyó országjáró sorozatát. De már ahhoz is véresszájú Talán Attila-rajongónak kell lenni, hogy két másodpercnél tovább nézzük, ahogy kávézgatva újságot olvas, belövi a séróját, majd hosszasan válogat divatos veszkócsizmái közül – végül meg felvesz egy strandpapucsot.
Szerencsére a műsor alapvetően websorozat, csak rövid összefoglalókat adnak belőle a tévében, a célközönség amúgy is több időt tölt a virtuális térben, hamarabb megnézi ott. Céljuk, hogy úgy mutassák be az országot, ahogy még sosem láttuk, ezért nem mennek múzeumba, nem néznek meg helyi látványosságokat, és állítólag nem esznek étteremben sem. A műsor első állomásán, Szegeden két „vérbeli nagymamával” főztek pörköltet nokedlival, kipróbálták a ketrecharcot és megkeresték a „forrónadrágos csókát”. A „Dóm tér csalogánya” és a „Picsaember” néven ismertté vált egykori internetceleb lakcímére is elmentek, ám ő a kaputelefonon elhajtotta a fiatalembereket. A nézők legkésőbb ekkor gyanút foghattak, hogy ez erősen megrendezett helyzet, hiába igyekszik lazán magát adni a két fiatal „műsorvezető”.
Ők ketten ugyan nem nézőirtóan érdektelen vagy savasan irritáló figurák, de nem is egy Raoul Duke–Dr. Gonzo szintű páros, hogy egy Félelem és reszketés Las Vegasban típusú, őrületes road movie-t lehessen velük forgatni. Csak a kellemetlen hanghatásra sikerült felriadom, mikor az „esti zúzást” bemutató résznél Talán papírról elénekelt valami ismeretlen rockszámot egy garázszenekar pocsékul hangosított kocsmai koncertjén. Ezzel még egy pánikbeteg üregi nyulat is nehéz lenne megugrasztani, nemhogy a pulzusszámunkat.
A műsor legjobb része eddig a lendületes főcímdal, és a Gasztroangyalhoz vagy a szintén a királyi tévén futó Életművész című belföldi turizmust tunningoló, országimázs-fényező műsorokhoz képest jóval kevésbé művi lazaság. Talánéknak legalább nincs karó az ülepükben és bulira veszik az egészet, de jobban is meghajthatnák őket a szerkesztők – hátha kiderülne, hogy nem is olyan díszrockerek, mint amilyennek tűnnek.
Ha annak idején Mick Jaggerrel és Keith Richardsszal forgattak volna hasonló országjáró műsort, azt valószínűleg még dupla 18-as karikával, kábelcsatornán, pünkösdhajnalban sem lehetett volna tévében leadni. De ha felidézem a saját húszas éveimet, egy átlagos hétvégén többet éltünk, mint „ezek a mai fiatalok”. Mert ahogy Pajor Tamás is megénekelte éppen negyed évszázada a Neurotic együttesben: „a rock and roll az nem egy tánc”.
Magyarország, jövünk!, TV2
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!