A sport felemel – eltünteti a társadalmi különbségeket. Önbizalmat, önfegyelmet, sikerélményt, barátságokat, megbecsülést ad. Jó eséllyel tartja távol a gyerekeket a drogoktól, az alkoholtól, vagy az elkallódástól. Ezeket elméletben mindenki tudja.
A roma harcosról szóló kisfilm igazából nem tetszett. Nem volt szimpatikus, ahogy folyton „lekiscigányfiúzták” őt, még ha ironikusan is értették. Nem a roma szóhoz ragaszkodnék, a cigány sem sértés. De épp az iróniával erősítik meg azt a közvélekedést, hogy az a furcsa, szokatlan, meglepő, ha egy cigány gyermek normális életet él, tanul, sportol, méghozzá remekül. Ugyanezért nem gondolom, hogy a Macskajaj című vígjáték zenéjét kellett volna zenei aláfestésnek használni a cigányokat mutató jelenetekhez, mintha ez valami vicc lenne. Mégsem tudok szívből haragudni, mert talán valaki épp ez után a film után viszi le edzésre a fiát-lányát.
Visszavitték a bajnokot Hajdúsámsonba, ahonnan származik, de nem akarózott neki nosztalgiázni. „Belegondoltál abba, mi lenne veletek most, ha nem mentetek volna el?” – kérdezte a riporter. „Nem szeretnék belegondolni” – zárta rövidre a bajnok. A kisfilmben mindenki elmondta, hogy a páston nem számít a bőrszín, meg ki honnan jött. Ezt elhiszem, csakhogy az edzőterembe lejutni, az a nem egyszerű. Szerencsére már uniós támogatásból van program is arra, hogy összeszedjék, busszal levigyék edzésre, majd hazavigyék a hátrányos helyzetű gyerekeket.
Miközben leborulok Veres Richárd sportolói és emberi nagysága előtt, a legnagyobb tisztelet a szerényen háttérben maradó édesanyát illeti. Ő fáradt azzal, hogy elvigye a gyerekeit sportolni, holott ez anyagilag is megterhelte az amúgy is nyomorgó, éhező családot. Nem az a nagy szó, hogy felajánlotta volna még a fél veséjét is, hogy gyerekei elutazhassanak a világversenyekre. Hanem, hogy öt kis embert egyedül felnevelt. Hallottam már egyedülálló édesanyáktól, hogy azért választanak gyermeküknek valamiféle harcművészetet, mert ott a mesternek tekintélye, hitele van, és megfelelő férfiképet tud nyújtani az apa nélkül felnövő kicsiknek. Veres Ricsi kiváló mintát kaphatott, mert már ő is edzőként, mentorként, szinte apaként tanítgatja-nevelgeti a rá bízott gyerekeket, akárcsak saját kisebb testvéreit. Drukkolok neki, hogy a megálmodott kertes ház is összejöjjön. Persze ha Amerikában lennénk, már rég helikopterrel járna. Vagyis mégsem, inkább jótékonykodna, mint tette már 9 évesen is, mikor az edzőtáborra félre tett pénzét osztotta szét az árvízkárosultak gyermekei között, miközben nekik maguknak nem volt egy kiflire sem pénzük…
A roma harcos, Telesport, Sport7, június 26.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
