Sóvirág – avagy a létezés eufóriája, Tünet Együttes, Vígszínház
Ritka az olyan táncelőadás, amely alatt nem csak együtt lélegzünk, de önkéntelenül együtt is mozgunk a szereplőkkel. Még ha ezek csak mikromozdulatok is, egy macskakarom és egy sült szalonna – avagy a spicc és a pipa –, vagy a súlyunk beleengedése a talajba.
Balettórán vagyunk, egy régi székekkel, ruhákkal és emlékekkel zsúfolt padláson. Az egyszerre önfeledten és roppant precízen táncoló kislányok, a 90 éves Fahidi Éva és 32 éves Cuhorka Emese. Lélekben és ruganyosságban mindketten elbűvölően ifjak, és mi annyi évesnek látjuk őket, ahánynak épp magukat mondják. Meghitten és bensőségesen mesélnek freudi mélységekben önmagukról, a felidézett emlékképeikkel és jelenbéli játékaikkal.
A megannyi apróságból, színből, illatból, és az ezeket átszövő gyermeki fantáziavilágból kirajzolódik előttünk személyiségük belső tájképe, mely a varázsa alá vonja, beszippantja a nézőt, akár az alföldi sóvirágok lila tengere a világ összes bogarát és rovarát.
Bár a múltidézés a legteljesebb természetességgel történik, szépen strukturált dramaturgiában (Peer Krisztián és Zsigó Anna) és az előadás fonalát és kontextusát is megadó, pontos koreográfiával (Szabó Réka) zajlik minden. Emese hiába is akart láthatatlan, testetlen árnyék lenni (a képzeletbeli maszkabálon), nem kevésbé izgalmas szereplő. Hol kontraszt, hol tükör, hol egyszerűen játszótárs, miközben ő is kinyílik előttünk. Velük együtt nevetünk, majd helyettük is könnyezünk, mikor az Auschwitz–Birkenaut túlélő Éva mesél.
A legmegrázóbb talán nem is az embertelen marhavagon vagy a kéményekből felszálló füst emlékképe, hanem mikor húszévesen, már szabadon, nincs egyetlen ember a földön, aki tudná, hogy neki aznap születésnapja van. De az előadás ereje nem a tragédia „testközeli” felidézésében, hanem annak áttranszformálásában, életerővé alakításában van. Abban, hogyan jut el a csendes elfojtásból a már felszínre törő haragon át a megbocsátásig és az életben maradás értékének felismeréséig. S ebből az olyan csodás „őrültségekig”, mint hogy egy hét szerelem után összekösse az életét valakivel – 52 évre –, majd 90 évesen még színpadra álljon, és elvarázsoljon bennünket egész lényével.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!